Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.16.a/3)

1988-01-26

’ ---------* ---' — •-- ^ f ■ IS*-----------’---------"----T-'-------- l -- -----'B----------------------------------------------• ----* . TJ>

I

, i

i- lo -A kérdés ilyetén feltevésében benne van egy szkeptikus válasz is, tudniillik létezik egyfajta pluralitás a döntéshozatalunkban.

Vagyis, nem igaz az az előbbi tétel, amit a másik kör állit, hogy itt van egy szervezeti vagy szociológiai, tehát társadalmi értelemben kitüntetett réteg, amely minden politikai döntést ural, mindegyiknél kezében tartja a döntési hatalmat. Ellenkezőleg ez egy váltakozó valami, bizonyos kérdésekben bizonyos társadalmi csoportok, szakmai körök, érdektörekvések, lobbYk, más kerdesekben másfajta társadalmi csoportok, stb. Ezért nevezhető ez pluralista érvelésnek, mert azt mondja, hogy a döntés! előkészítés rendszerében létezik egy érdeksokféleség, érdekplu— '

^ ralitas, amelyet igazából vizsgálnunk kell, mert ez az, ami a döntési tartalmakat meghatározza. Van, aki azzal érvel, hogy ^ azért nem lehet igazán megmondani, hogy ki dönt, hol születik a politikai döntés, mert az egyeztetés, a körkörös egyeztetés, ami kormányzati ügyekben sokszor hónapokig tart, lényegében elmossa a politikai döntéshozót, szinte anonimmé teszi.

Azt tudjuk, hogy ha egy kormányzati anyag úgy kezdődik, hogy van egy cím es az első oldalon, hogy egyetért, és a lap aljáig tart a felsorolás, hogy ki mindenki ért egyet, valamennyi tárca, társhatóság, érdekképviseleti szerv, akkor nagyon nehéz azt mondani, hogy ebben ki a döntéshozó. Azt általában tudni lehet,

^ hogy a legkevésbé az, aki megszavazza. Ez egy nagyon brutális

megfogalmazas, de sokszor az a tényleges politikai■ fórum vagy /-S testület, aki megszavazza, igen keveset tud az előkészítés során felmerülő alternatívákról, javaslatokról. Ez az egész egyeztetési probléma messze nem a szocializmus politikai rendszere sátáni természetének a megnyilvánulása, ez minden modern kormányzati rendszerben valamilyen módon hasonlóan merül fel. Amit mi úgy hívunk, hogy egyeztetett döntések, erre megvan pl. az angolszász terminológiában a kollektív alkudozás, tehát amikor a kormányhivatalok és a különböző magánszervek alkufolyamataiként alakul r ki egy politikai döntés.

Az előkészítés, az a stratégiai pont, ahol ezeket a kérdéseket végig kell gondolni. Általában megelégszünk azzal, hogy kié a hatáskör. Ha megadtuk a testületnek a hatáskört, akkor az ott jó kezekben van, egy modern kormányzati működésben ez egy sokkal összetettebb probléma.

. / . ;

GO |