Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1978 (HU BFL XXXV.16.a/3)

1978-01-04

Í3> i-6-jezésére koncentráltuk, használtuk fel, hanem sok uj beruházást kezd­tünk el, szétforgácsoltuk az erőinket. Ném léptünk előbbre számtalan pártfigyelmeztetés ellenére. Beruházá­sok nagy emelkedése is hozzájárult, hogy a nemzeti jövedelem belső felhasználása nagyobb az előirányzottnál. Ezt a tendenciát szigorúan meg kell állitani. Ha nem tudjuk megtenni veszélyeztetni fogja az V. ötéves tervből előirányzott életszinvonal célkitűzéseink teljesíté­sét . Export - import mérleg is kedvezőtlenül alakult. Fő probléma a tőkés viszonylatban jelentkezett; annak ellenére, hogy számtalanszor fel­hívtuk a vállalatvezetők figyelmét, hogy lehetőleg belső kooperáció­val, integrációval, vagy szocialista imoortból oldjunk meg mindent, : amit; lehetséges, szorítsuk le a tőkés importot. A tőkés import ennek r ellenére a tervezettnél lényegesen nagyobb mértékben emelkedett. *** Amikor a tervtől való eltérést elemezzük nem hagyhatjuk figyelmen ki­­r vül a kedvezőtlen nemzetközi piaci helyzetet, az eladási nehézségeket, az árak kedvezőtlen alakulását. A külkereskedelmi egyensúlyi problé­mákhoz jelentős mértékben hozzájárult munkánk gyengesége. A termékeink f0^ export képességének növelésében, a termelési szerekezet javításában némi javulást értünk el, de az előrehaladás üteme a követelményekhez, a piaci szükségletekhez képest nem volt elégséges. Nem volt kielégítő a piaci munka javulása sem. Elég gykoriak a minőségi problémák. Szám­talan reklamáció érkezik nyugatról az export termékek miatt. Alapvető probléma, hogy sok esetben olyan export termékeknél is jelentkeznek mi­nőségi kifogások, amelyekkel első Ízben lépünk a tőkés piacra. Állami költségvetés egyensúlyi problémája abból adódik, hogy a kiadá­sok növekedése nagyobb mértékű volt, mint ahogy a költségvetési bevé­telek növekedtek. Közgazdasági szabályozók 1966. évi módosításakor az­zal számoltunk, hogy a korábbiakhoz képest lényegesen nagyobb mérték­ben részesedik a költségvetés a vállalati jövedelmekből. Ez a tervek­­nek megfelelően nem ralizálódott. Vállalati pénzügyi források a ter­veknél nagyobb mértékben növekedtek. A költségvetés egyensúlyán rontott az is, hogy indokolatlanul széles körben és túlzott mértékben került sor tartós egyedi támogatások, kedvezmények odaítélésére. Sokszor kam­pányharcot folytattak ebbe az irányba. Amikor az 1976-os szabályozók módosítását elhatározták a vezérigazgatók jelentős része jelezte, hogy azokat végrehajtják akkor ellehetetlenül­nek a vállalatok. Vita folyt, hogy mi a helyes: az a 26- %-os több­let nyereség elvonás, amit a vállalatok indokoltnak tartottak., vagy a I<GM által kimutatott 32 %, vagy a Pénzügyminisztérium szerint megálla­pított 45 %. A kormányzati szervek a 45 % mellett döntöttek azzal, hogy amennyiben a nagyvállalatoknál ténylegesen gazdálkodási ellehetet­­, lenülés van; segítenek. Eredménye: azzal számoltak, hogy 3-4 év ahhoz kell, hogy a vállalatok elérjék az 1976. előtti nyereség szintet, ez két év alatt következett be. Ez azt igazolja, hogy sok esetben a vállalatok vezetői a saját érdekükből kiindulva olyan követelésekkel is fellépnek, amit saját hatáskörben megtudnának oldani. Arra kéri az elvtársakat, hogy újabb szabályozó módosításoknál ne következzen be ez a helyzet. 'ír II | " j * . ..i" )iiUJ.!-r". i J..HL.I1 j.i .i^j.--i.nn i r i ——

Next

/
Thumbnails
Contents