Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.16.a/1)

1980-02-23

----- — —r ----------------------------------■---------------------• ■■ f ------------------------------------------------------------r-~------------------1—3- ^ " -------------------------------------------------------— ’ ’ '

* .*>

*

Kedves Elvtársak!

Felkérem Dr.Szatmári István elvtársat, a kerületi PB első titkárát, hogy a hozzászólásokra a választ adja meg, illetve foglalja azokat össze.

Dr. Szatmári István elvtárs

Tisztelt Pártértekezlet!

Úgy gondolom, mindnyájan, akik itt voltunk, azzal a szándékkal érkeztünk, hogy a mai napot egy öt esztendő munka értékelésére, alapos, kritikus áttekintésére, erőnk felmérésére és a tennivalók körvonalazására fordítsuk. Megköszönöm a küldött és a meghívott elvtársak részéről a Pártértekezlet napi munkája során tanúsított nagy aktivitást, a hozzászólásokat, beleértve a közvetett módon megismerhetőket is.

Úgy gondolom,hogy ez összhangban volt azzal, amit kifejeztünk az Írásos beszámolóban, szóbeli kiegészítőben, az állásfoglalás bevezető szövegében, nevezetesen, hogy valóban egy aktív, tettrekész, politikai gondolkodásmódját tekintve egységes párttagság és ezt érzékeltető kerület vagyunk, amely azzal az igénnyel, várakozással érkezik a Kongresszushoz, hogy ne hagyja figyelmen kívül azt az áldozatos és fáradtságos munkát, amelyet a párt egyes tagjai a pártalapszervezetektol a Központi Bizottság tagjaiig bezárólag a Központi Bizottság testületében végeztek. Itt is elhangzott egyetértőig, konkrétan részletezve, hogy életünknek szinte minden területén kézzelfogható, érzékelhető eredményei vannak. Ebben mi, kommunisták azt a szerepet töltöttük be amely miatt vállaltuk ezt a munkát: hogy segítsük társadalmunk fejlődését, segítsük a változó és bonyolult körülmények közepette is.

Ehhez rögtön hozzáteszem, talán néhány elvtársnak ez nem is hangzik újszerűén: a kommunisták számára, a pártszervezetek számára a dolog lényegét sohasem a külső- belső körülmények és a feladatok nagysága jelentette, hanem hogy ezeket fölismerik, megakarják tudni a törvényszerűségeket és keresik azokat a mozgatóerőket, azokat a feltételeket, amelyek az adott fejlődési követelmények közepette szükségesek, és meg akarják ezeket változtatni, a maguk javára akarják fordítani.

fI