Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.16.a/1)

1966-10-22--23

szinte harcot kell vivni velük. Az az érzésem, hogy igy van ez a nagy politikával is. Ezért örültem annak, hogy a munkásőr elvtárs felemlítette a lo évvel ezelőtti nehéz eseményeket, emlékezetünkbe idézte, hogy milyen körülmények között, szinte napok alatt micsoda vérengzést vittek véghez az imperialisták és az akkori helytállásunkkal párhuzamba hozta a jelenlegit. Fock elvtárs 1957-ben tartott aktívája is igen harcos és lelkes hangulatú volt és azt hiszem, hogy ugyanígy kellene napi munkánkban is helytállnunk, mint azokban az időkben.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy soha nem lett volna ellenforradalom, ha pártunk egységes lett volna. Az egységre úgy kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére. Nyíltan kell beszélnünk problémáinkról és mindig a legfontosabb kérdésekre kell irányítani figyelmünket. Véleményeinket a párt értekezleteken, taggyűléseken és ne a folyosókon mondjuk el, mert a pártegység felbomlása az őszinteség hiányánál kezdődik.

Az egészéégügyi intézmények munkájával kapcsolatban Szörényi elvtárs hozzászólására reagálok, amivel meg kell mondanom, nem tudok mindenben egyetérteni.

Foglalkoznunk kell itt az etikai helyzettel. Azonban nem értek egyet Szerényi elvtárssal, hogy az orvosnak adott pénz, a borravaló, a betegek természetes hálája, az orvos iránt. A borravaló nem egyedülálló jelenség és nemcsak az egészségügy területén van borravalózás. Elterjedt a borravaló,az emberek úgy akarnak pl. több, vagy jobb kávéhoz jutni, - mások rovására - hogy borravalót adnak. Ha a beteg borravalót ad az orvosnak, jobb egészségügyi ellátást akar mások rovására. Ezen a téren nekünk, orvosoknak kell harcot folytatnunk. Mi hivatásunkat szerető orvosok harcolunk is ezért leginkább, mert nem tartjuk ezt helyesnek és orvosi hivatásunk meggyalásásának tekintjük, hogy ha valaki különbséget akar tenni beteg és beteg között, illetve a betegellátás vonalán. Csak olyan különbség van, hogy van súlyos és kevésbé súlyos beteg.

De nagyon nem helyes az, hogy ugyanazok az elvtársak, akik kifogásolják ezt a rendszert, maguk is fizetnek az orvosoknak, maguknak is ^ ezzel akarnak külön elbánást biztosítani, úgy érzik, hogy más ellátást kapnak, ha megfizetik az orvos munkáját.

Ezen a területen is komoly előrehaladást akkor fogunk elérni, ha elsősorban a fiatal orvosok fizetése tekintetében javulás következik be.

De addig is mindnyájunk közös harcával tovább kell folytatni ezt a harcot.

Ezen a téren a kerületi Pártbizottság nagy segítséget adott. A legtöbb osztályon voltak etikai problémák és éppen azzal, hogy bátran nyúltak bele az elvtársak oda, ahol kirívó esetek történtek. Ennek köszönhető, hogy a kerület orvos-etikai helyzetében komoly javulás következett be az utóbbi években. Ennek a mértékét azonban a fegyelmi esetek számával nem lehet lemérni, azért, mert az olvtársak nem segítettek ezekben a harcokban, mert araikor arra kerül a sor, hogy leleplezzék azokat az orvosokat, akik visszaélnek a betegek bizalmával, az elvtársak nem

( segítették abban, hogy ezeket az orvosokat el lehessen különíteni.

A lakáshelyzettel szeretnék a továbbiakban foglalkozni. El kell mondanom, hogy a mi dolgozóink lakáshelyzete igen szomorú, tekintettel arra, hogy többségűéit egyszerű, alacsonytizetésü dolgozó, s a most épülő lakások közül ma már szó sem lehet arról, hogy dolgozóink is kapjanak. Hallottuk, az itt elhangzott beszámolóból kitűnik, hogy kerületünkben mennyi lakás kerül átadásra és ezekből mennyi a szövet_j *

■ J-7 o - i

^ -----------—--------------------------------------------------------—------------------■ ...... I