Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.16.a/1)
1966-10-22--23
határozatot végre is hajtottuk, de nem érthetünk egyet azzal, hogy az itt dolgozó kommunisták Párt és KISZ. pártraunkája csak a tagsági dij kifizetésében merül ki. Kérem a kerületi küldöttértekezletet és a kerületi Pártbizottságot, hogy ebben a kérdésben legyen segítségünkre. A küldöttértekezletnek és pártbizottságnak az elkövetkezendő Időben vállalatunk kommunistái nevében Jó műnkét kívánok. g Nagy Józsefné elvtársnő, a KELTEX igazgatója^ A kerületi Pártbizottság beszámolója igen sok kérdésben Jó tájékoztatást ad a kerületben dolgozó vállalatok, gyárak problémáiról, a pártszervezetek teremlést segitő ellenőrző munkájáról és sok egyéb téren elért eredményeiről, valamint sok előttünk álló feladat megoldására hivja fel a kerület pártszervezeteinek a figyelmét. A mi gyárunk közel négyezres létszámával a kerület azon üzemei köz£ tartozik, amelyek az utóbbi négy évben is rendszeresen teljesitették tervüket, mi is nyereséget értünk el, hozzájárultunk az állami akkomulációhoz és az export növekedéséhez. Az elmúlt időszakokban három-négy évvel ezelőtt e téren különösebb probléma nem is volt, hiszen a textilipar mint hagyományos tömegtermelést folytató iparág, régi kitaposott utón Járt, üzemei viszonylag Jól szervezettek. Most az uj helyzetben éppen amiatt van a legnagyobb baj, hogy a textilgyárak zömébe, igy a mi gyárunkban is túlságosan is stabilak maradtak a konzervatív elemek, mint pl. a régi mechanikai szövőgépek, amelyek, a három műszakos munkarend,tulzsufolt, levegőtlen, meleg munkatermek. A beszámoló igen szép fejlődésről ad képet kerületi viszonylatban, amelynek egy részéből ni is kaptunk. Elég, ha megemlítem a 85 milliós finom fonodái beruházást, amely részben fésült fonalat gyárt. Ennek ellenére az említett okok miatt, valamint éppen a kerület nagyarányú fejloaéséből kifolyólag az utóbbi években a legnagyobb gondunk a munkaerőhiány. Ma a textilgyárakban a kisebb és nagyobb vezetők munkaidejének jelentős részét a munkaerő megszervezése, tanulása, fegyelmezése, munkába álli- I tása, kilépés, belépés, bonyolítása teszi ki. ... , Ezt a nagy gondot a beszámoló Jól érzékelteti, mint egyik súlyos kerületi problémát, amely természetesen nem mindenütt egyformán mutatkozik meg. Bizonyos, hogy korszerű gépi felszereléssel rendelkező kisebb munkaerőigényü üzemekben ez a kérdés közel sem olyan feszitő, mint a mi üzemünkben. Viszont hibás az anyag 38. oldalán fel^untetett “®S£llaoltás, a mi gyárunkra vonatkozóan. Idezem az általam hibásnak tartott mondatot: "k munkaerő hiányra Jellemző, hogy 1964. II. féléveben, de 1965. és 1966-ban is a Pamutnyomóipari Vállalat Kelenföldi lextilgyárában átlagosan loo-15o szövőgép állt létszámhiány miatt. Ez a megállapitás téves információn alapszik, mert 1965-66-ban szövőgép állások nem voltak. Azért tartom hibának, hogy ez az anyagban így epeijen, mert ez eltakarja azt az óriási erőfeszítést, amit éppen azért végeztek a fizikai dolgozók és különböző szintű vezetők, hogy gépállások ne kovetkezzenek Ú. És ezt bér óriási erőltetéssel nem is kis költséggel lényegében el is értük. Pl. az idén a nyári időszakokban szövőgépeinknek lo %-án dolgoztak rendszeresen túlórában szovonok es ezzel is a Helyeslem^hogy^a b^zéSfS^íeíCIrzékelteti az üzemeknek elsősorban a fizikai dolgozóknak a kötelességen messze túlmenő belytal lését.- 19 -i . / .
