Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.16.a/1)

1959-10-17

y

toamel József elytára /Budapesti Illatszergyár./;

Móai elv tára referátuma Igen meghatott engem is, és úgy érzem, hogy igen komoly útmutatásokat adott további munkánkhoz. Egy kérdéssel szeretnék foglalkozni, amit az előttem szolé elvtársnő is elmondott.

Vállalatunk a kerületben a márkás kozmetikai cikkek gyára, belföldre, mind külföldre komoly mennyiséget szállít. Ktilföldi vevőink meg vauinak elégedve gyártmányainkkal, számos Q8&tb6tt ktllföXdror a keroakedaimen Jc&rösztlil dacáért* tököt küldenek gyártmányaink minőségéért. El kell azonban mondanom, mégsem tudunk versenyképesek lenni a világpiaccal, de még a belföldi piaccal sem. Különösen csomagoló technikánk nincs azon a fokon, amit külföldön már biztosítottak. Ennek egyik oka sajnos az, hogy a saját minisz-tóriumokon árosztálya úgy értékeli a mi gyártmányainkat is mint a cipót, vasat, vagy hasonló dolgokat. Pedig a kozmetikát nem lehet ezekkel összehasonlítani. Mi a gyártmányainkból egy gramm nyersanyagot sem tudunk kivenni, Sőt, ha gyártmányaink fejlesztésével akarunk foglalkozni, akkor különböző nemes anyagokat kell bevín— ntink, ennek következtében a gyártmányok értéke is növekszik. Ez a helyzet a csomagoló anyag tekintetében is. Gyártmányaink csomagolása miatt nem szégyenkezhetünk ugyan külföld előtt, de Magyarországon ie igen sokat adnak az emberek a külsőségekre. Ez nincs biztosítva. Annak dacára, hogy iparunk ninos leterhelve, kereskedelmünk külföldről különböző kozmetikai szereket hoz be az országba, pls púdert llo.- Ft-órt hoznak be. Ugyanakkor a mi vállalatunk ugyan ezt a minőséget 70 Ft-ért igyekszik forgalomba hozni, több, mint egy éve, de még mindég nem kaptunk erre választ. Hogy ennek mi az oka, ezt csak mini.ma tóriumunk tudná megmondani.

Egyébként szeretném ezt másképpen íb alátámasztani. ,,gy kisiparos sokKal hamarabb megkaphat egy engedélyt, mint a mi vállalatunk. Előfordult már az is, hogy amikor megadták nekünk az árat,már aktualitását vesztette és a cikket csak a következő évben tudtuk forgalomba hozni, az államosított ipar véleményem szerint a kisiparral sz< mben kátrányban vun.

Mi 15>-oa rezsi költségei, számolhatunk fel, ugyanakkor a magánszektor 250-et dolgozik. A jelenlegi árváltozás valamit váltóst tott a helyzeten, ezekből a számokból is láthatjuk, hogy nálunk lényegesen előtérbe helyzeik a magánszektort.

Sok esetben a mi árkalkuláoiónk lényegesen a magánszektoré alatt marad, mégis elbukik, holott a népgazdaság számára ez akkumulál és nem a másik. Ha az adókulcsot is megnézzük látjuk, hogy amíg a magánszektor adókulcsa 18-50$ között van, addig az államosított iparé 70-80$ között van, tehát itt is nagy a differencia. Ezeket a számokat nézve úgy látszik, mintha az államosított iparban akadályozva lenne a korszerű oeomagolás teohnika fejlesztése. Ezért szükséges volna, ha az illetékesek, a Pénzügyminisztérium és a saját minisztériumunk ie foglalkoznának ezzel a kérdéssel.

Meg kell említenem a fogkrém árát is. Magyarországon eok problémát okozott, hogy nincs fogkrém. Elhatároztuk, hogy kihozunk egy olyan fogkrémet, ami megfelel a fpgyasztók követelményeinek. 9 éve szállítunk külföldre, versenyzünk a világpiaccal, Magyarországon, mégsem tudtuk ezt kihozni. Sajnos nem értik meg árosztályaink azt, hogy egy jobb-minŐ- ségü fogkrém lényegesen többe kerül. Bel fölei piacon italomba lévő fogkrém ára 4.- Ft, a miénk 4,24 Ft. lenne. Ugyan»- 8 -