Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság X. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.15.a/4)
1962-01-19
I— — I- 6 -Várhegyi elvtárs; Csatlakozom Payer elvtárs hozzászólásához, egy két gondolattal szeretném kiegészíteni, illetve alátámasztani a gyártás összeidőszükségleletének fontosságával kapcsolatban. Nagyon helyes, hogy a V.B. újra napirendre tűzte ezt a fontos kérdést, ami lényegében az 1960. szeptemberi, majd ezt követően a Budapesti Pártbizottság 1961. október 27.-i határozata, ami konkrétan megszabja a vállalatok előtt álló legfontosabb és legszükségesebb feladatokat. Elmondhatjuk őszintén azt, hogy ez a munka nehéz feladat. A nehézségeket fokozza még, hogy vannak olyen rendeletek, amik bizonyos fokig nem ösztönzik a vállalatokat arra, hogy ezekkel a fontos kérdésekkel nagyobb határozottsággal foglalkozzanak. Nem egyszerű kérdésről van szó és főleg a vezetésre vonatkoztatva nem egyszerű kérdésről van szü, mert főleg ezutóbbira érvényesül az, hogy az általánosságból a konkrét vonalra menjenek és ez az, ami sokszor a gazdasági, de nem iutolsósorban a politikai szerveket is gondolkodásra kényszeriti. Sokszor beszélnek és beszéltek az elvtársak a vezetés színvonalának emeléséről,de mivel az élet igy veti fel ezeket a problémákat, $ost már ez mind jobban elhalkul. A gyártmány össznor#aidő-szükséglet kimutatásával kapcsolatban amikor ezt a vizsgálatot folytattuk célunk az volt, hogy a felsőbb szervek konkrét párthatározata és a kerületi Párt V.B, 1961-ben sokat hangoztatott törekvését tükrözze vissza. Azonban ezt a kérdést is összefüggésében kell nézni. Pelmerül itt a tervezés, a gépkapacitásának kihasználása, a normaidő karbantartás, a több'műszak problémája és igy tovább. Mert ha ezt nem^ veszSk figyelembe, és nem igy vizsgálják a határozat végrehajtá^ sát, akkor nem sokat ér ez a munkánk. Vitatkozni kivánok egy kicsit Pollák elvtárssal, amikoris kijelenti, hogy ha az embereket átcsoportosítja erre a munkára, akkor gyengíti a műszaki vonalon a másik munkát. Ebben a V.B. állástfoglalni nem tud, ezt saját maga oljda meg Pollák elvtárs , mivel ö ismeri az üzemet gyakorlati területen. Meg kell mondanom a V.B.-nak , hogy van olyan tapasztalatunk, hogy afent elmondottak nemcsak Ganz K.K,, E.K.A., Fehérnemügyári probléma, hanem a ]$±s üzemeknél is megtalálható, ahol egyáltalán, vagy csak nagyonxskkismértékben foglalkoznak a problémákkal.A közép és nagyüzemek sem törekednek megfelelően a gyártási összidő-szükséglet kimutatására. Ennek alapján képzeljük el, hogy a tervezés, a több műszak bevezetése milyen módon lesz, mint párthatározat végrehajtva. Tisztázni kellene a Végrehajótbizottságnak azt, hogy a K.G.M. korábban kiadott rendeletét miért hagyta el 1962-ben, mert ez nem ösztönzi és nem készteti a vállalatokat arr$, hogy ezt a fontos kérdést kézben tartsák és megoldják. A jelentés pontosan visszatükrözi a helyzetet és érdemes volna visszatérni e kérdésre is. •s . / . L---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
