Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság X. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1958 (HU BFL XXXV.15.a/4)
1958-01-03
n. n Fi ' V ) Jelentés A Kapitányság erkölcsi és szakmai helyzetéről. A racionalizáltak által benyújtott fellebbezési panaszok felülvizsgálata során feltűnt a bizottságnak, hogy a meghallgatott beosztottak , rendkívül óvatosan nyilatkoztak éa általánosan beszéltek a kapitányság helyzetéről és az ott történtektől. Amikor a bizottság az általánosságokon túl konkrétizálni akarta a dolgokat egyes személyekre a raeghallgatottak begombolkoztak és nem emlékeztek arra, hogy az egyes általánosan elmondott cselekményeket gyakorlatilag kik hajtották végre. Pld. azt mindenki elmondta, hogy fehér zászlót készítettek, mindenki látta ezt a fehér zászlót, jó néhány ember kizóben, de mikor arról volt szó, hogy megnevezzék konkrétan ki tartotta kezébe a zászlót arra már senki nem emlékezett. Vagy pld. majdnem minden meghallgatott tudott a szobrok felakasztásáról és'"tudtak arról, hogy kik voltak a szobában, de mikor arról volt szó, hogy ki akasztotta fel a szobrot, ki tett gúnyolódó megjegyzést, már egyetlen ^ nevet sem tudtak mondani. Egyedül Szabadszky nyomozó volt, aki "elismerte, hogy az egyik szobor nyakára ő kötött zsineget, akasztotta fel, de hogy a többi szobor nyakára ki kötötte és ki akasztotta fel arra már 0 3em akart emlékezni. Pl. elmondták, hogy Némethné párttitkár is tett gúnyolódó megjegyzést de mikor konkrétizálni kellett, hogy mit mondott azt már senki nem tudta. Mind ebből azt a valószínű következtetést lehet levonni, hogy mindenkinek terheli valami a lelkiismeretét és ennélfogva érvényesül az a nézet, hogy én nem mondok rád semmit és Te se mondj én rám semmit. Feltűnt továbbá, hogy a kapit'nyaág beosztottai között rendkívül elterjedt az öndiosőret. Amikor önmagukról volt szó, kifogyhatatlanok voltak hősiességük elbeszélésében, ugyanakkor viszont 1-2 kivételtől eltekintve mindenki más gáyva volt és visszaélt beosztásával, helyzetével. A meghallgatottak elmondása, de a körülmények rekonstruálása után a —v bizottságnak is az a véleménye, hogy a kapitányságot meg lehetett volna védeni. Valóságos fegyver arzenál volt a kapitányság épületében felhalmozva, kb. egy hónapra elegendő élelmet hordtak össze és a kapitányságot mégis egyetlen puskalövés nélkül foglalták el. Az elfoglalás körülményei rendkívül gyanúsak. Még előzőleg a bejáratokat erős őrség védte, az ablakokban megfigyelők voltak, addig az elfoglalás időszakában egyetlen egy őrszem volt a f(5bejáratnál, akit pillanatok alatt lefegyvereztek /ícsak pisztoly volt nála*/ A főbejárattal szembe felállított Maxim f épfegyver mellett nem voltak rendőrök és a gazdag fegyverraktárt pilanatok alatt kiürítették a felkelők. Az elfoglalást megelőző napokban gyanús személyok tárgyaltak a kapitányság akkori vezetője Balázs alezredessel, aki rendkívül gyááán viselkedett és gyáva viselkedésével, gerinctelen magatartásával demorizálta a kapitányság személyi állományát. A gyávaságban és a gerinctelonségben osztozott a közrendvédelmi parancsnoka Szilágyi Sándor főhadnagy is, aki úgyszólván semmit nem tett annak érdekében, hogy a kapitányság beosztottaiban a harc készséget fenntartsa. Lényegében a kapitányság beosztottainak többségében megvolt a megfelelő harci készség, megvolt a megfelelő erkölcsi alapja Is a védelemnek, azonban a vezetőknek a gyáva viselkedése és részükről annak az állandó hangoztatása, hogy a többi kapitányságokat már elfoglalták és helyes volna ha ők is feladnák a kapitányságot, aláásta a beosztottak harci készségét és erkölcsi alapját, fi ^ * L----------—-------
