Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság X. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.15.a/3)
1966-02-03
r“1 I , -fcO• Vég Béla /Bp .Vegyipari Gépgyár/: A felszólalók egyetértenek velem abban, hogy az irányelvekhez hozzászólni nehéz feladat, abba a helyzetbe kerülhet a felszólaló, hogy olyankoat mond, amiket az irányelv tartalmaz, csak pontosan nem tudta belőle kiolvasni, hogy a megvalósítás során éppen arra gondoltak, amit javaslatként felvető Azért bocsátottam ezt előre, mert lehet, hogy olyankoat mondok, amikre gondolfeak azok, akik az irányelvet megszövegezték. Az irányelv két részre oszlik, az egyik a gazdasági rendszer bírálata és maga az irányelv. Könnyebb hozzászólni a kritikai részhez, mert a példák tömegével lehet alátámasztani, vagy újabb példákat felsorolni, megítélés kérdése, hogy azok fontosak-e vagy nem. A kritikai rész tartalmazza, amit egy ilyen nagyhorderejű dolognál tartalmaznia kell. Az irányelvek tendenciájukban tehát 4K azt mutatják, hova akarunk jutni, a kibontakozás utják keresve. Helyesnek tartom igy, mert ezen a úton eljutünk a megoldáshoz, más kérdés, hogy még mennyi változást szenved a megoldás során, a konkrét intézkedések, rendszerek kialakítása soéan. Feltételezem, hogy akik ezzel a témával foglalkoztak, nemcsak oda jutottak el, hogy felvetették, hanem oda is, hogy mi fog ebből kialakulni és erre még hátra van 2 esztendő. A vállalati önállóság és eredmény témájával szeretnék foglalkozni. Inkább problémát vetnék fel, mint megoldásra javaslatot tenni, mert bonyolult kérdés. Helyes az a célkitűzés, hogy a vállalat eredménye legyen az a fő mutató, aminek alapján egy vállalatnak, kollektívának a munkáját megítélik. Alapjában véve a mostani irányítási módszerek mellett is jónéhány éve a vállalati eredmény került előtérbe és az értékelés azon keresztül történt, mert a legkomplexebb mutató mindig az eredmény fog maradni0 Helyes törekvés, hogy lehetőleg egy mutatóban fejezzük ki a vállalat ^ tevékenységét. Jelenleg a probléma nemcsak abban van, hogy sok az előirt kötelező mutató. Probléma van ezeknek a mutatóknak a megállapitása terén. Egy bűvészkedés folyik a tervmutatók számával, kitalálták egynéhány évvel ezelőtt, hogy nem mutató kell, csak számitási anyag, de mivel a mutatók között összefüggések vannak, a dolog lényegén ez nem változtatott. Mivel a számitási anyag ugyanolyan fontos, mint a tervmutató, s a szakkciók nem a tervmutatókhoz lettek kötve, hanem számitási anyaghoz. A KGM. 1966-ra nem csökkentette a tervmutatók számát, lehet, hogy ágazatonként változik, de nálunk nem változtak meg olyan értelemben hogy kötelező-e vagy nem. A probléma lényege a bázis terve ési rendszerben van. Nem^veszik figyelembe a termékösszetétel változás miatt beálló normaóra növekedést, erről nem szabad beszélnie a vállalatnak^ meg kell oldania, s a termékösszetétel változás önköltségronto hatását sem veszik figyelembe. Például nélünk a termékösszetétel váltó— zás úgy alakult, hogy az átlagos költségszint felett lévő kkütermékek 10 %-ban megnövekedtek, s ezt a vállalatnak be kell hoznia, kgEcfcdhstacf s wklagH
