Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.14.a/4)
1988-06-02
- / é A párttagok közötti személyes ellentétek egyre nyilvánvalóbbak lettek, a tekintélyvesztés olyan mértékűvé vált, hogy kinevették, semmibe vették politikainak szánt megnyilvánulásaikat is. Politikai megállapítások:- az iskola életének, munkájának irányításában a pártszervezet nem tudott partner lenni, politikai irányi tószerepének tudott legkevésbé megfelelni,- az iskola belső politikai viszonyai alakulásáért a felelősség egyértelműen a korábbi vezetést (igazgató, párttitkár) terheli,- a kerületi szakmai közvéleményben, az iskola környezetében mindez negativ megítélést, visszhangot váltott ki,- a több oktból bekövetkezett tekintélyvesztés során a pártszervezet teljesen feloldódott a környezetében, amelynek arculata döntően depolitizálódott. Az új igazgató kinevezésével az intézményi értékrend gyorsütemű, helyes irányú változtatásának igénye következett be, amely jelentősen megosztotta a tantestületet, igy a pártszervezetet is. A követelmények egyértelműbb megfogalmazása és a határozott fellépés fegyelmezési kérdésekben visszautasítást váltott ki nemcsak a pedagógusok nagy részéből, hanem hivatkozási alapot is teremtett korábban kényelmességből elfogadott állapotok visszaállítására. A pártszervezetet két irányból érő követelményváltozás, amely:- egyfelől a Pedagógus Pártbizottság által igényelt önállóság, felelősség, politikai tudatosság növelését jelentette,- másfelől az intézményben zajló gyorsütemű változásokhoz igazodást, a munkájuk minőségi megújítását igényelte, tovább bomlasztotta a meggyengült szervezetet. A párttagok egyénenként ezt érzékelték, le is vonták a személyes konzekvenciákat, melynek eredménye a szervezet valóságos megszűnése lett. A tagok párthoz, a politikai célokhoz való viszonya gyengült, egységet teremteni álláspontjaikban, vitában kiérlelni elhatározásaikat nem tudták. A tagság létszáma 1982-ben 12 fő volt, amely 1983-ban 9 főre csökkent, 2 fő más munkahelyre távozásával, 1 pedig meghalt. 1985-ben az érkezések és távozások után 8 fő maradt a pártszervezetben 1986-ig, akkor 1 fő indoklás nélkül kilépett. 1987-ben tárom párttag az egyéni beszélgetések során nem kívánta megújítani tagságát, 1 párttag márciusban jelentette be kilépését, 1 pedig nyugdíjasként átigazolt. Jelentőségét vesztette a politikai ismeretek bővítése, fontossá az értekezleteken való részvétel vált, az információk kezelése, a feladatok helyi kialakítása felesleges papírmunkának minősült. A felelősség és feladatvállalásban egyre inkább az egymásramutogatás vált urakodóvá, a pártmegbizatások, funkcióvállalás alól sorozatosan kitértek, néhányan vissza is utasították. Ehhez hozzájárultak a tagok személyes adottságaiból eredő súrlódások, az egymáshoz való munkatársi viszony konfliktusai, és az egyes tagokkal szembeni etikai kifogások is. A kommunisták példaadó kiállása, magatartása üres szólammá vált. A szervezet, már megszűnése előtt is gyakorlatilag szétesőben volt, igy a tagok egyéni érdekei mérlegelése került előtérbe, ennek a szervezetet érintő következménye fel sem vetődött. i Yj--------------- | - ■------- 2 -
