Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.14.a/4)
1965-09-02
Csabai et. : megtartja szóbeli tájékoztatóját. /J.kv.mellé csatolva./ Kondákor et. /Édosz Bpi Biz./: A'lo üzemben kettőben van függetlenített orvos: BW. és Bpi Csokoládégyár. Az orvosi ellátást félállásban töltik be az S2K. orvosai. Ahol függetlenített orvos van, ott jóban kézben lehet tartani az egészségügyi kérdéseket. Az SZTK.orvosok esetenként részt vesznek a kötelező havi-szemléken, de ezen túlmenően nem sokat tesznek, összehívtuk az orvosokat megbeszélni a feladatokat, a KÖJÁL főorvosa tartotta. Megvitattuk az orvosi ellátás helyzetét az üzemekben. A határozatot megküldtük az üzemorvosoknak, kötelezővé tettük, hogy évente kétszer tartsanak előadást a dolgozók részére. A munka- és védőruhákkal kapcsolatban. Nagyon sokat tenni-nem tudunk. Van kormányhatározat, amely meghatározta a kihordási időt. A keretet megkapja a vállalat és közösen meghatáozzák az üzemi tanáccsal az üzemrészenkénti kiadást. Előfordul, hogy több munkaruhára lenne szükség, azonban a keret bővítésére nincs lehetőség. Ebben a témában már mi is eljártunk. Azt a tanácsot kaptuk, hogy újra mérjék fel azokat az üzemrészeket,'-ahol az előirt nomenklatúrával szemben még szükség lenne munkaruhára, azonban jött egyM.T. határozat, hogy országos viszonylatban lo %-al csökkenteni kell. A csökkentésnél a vállalatok nem végeztek olyan komoly felmérést, mert van egy olyan része a határozatnak, hogy ahol nem lehet? ott nem kell végrehajtani. Differenciálni kellett volna a rendelet végrehajtását. Nincs tudomásom arról, hogy az üzemekben ahol a munka veszélyessége megkívánja, hogy védőruhában dolgozzanak, ott ne lenne ruha, vagy felszerelés. Olyan van, hogy a dolgozók nem viselik. Pl. BHV.lánc-kesztyük.Pedig a védőfelszerelés csak addig jelent esetleg hátrányt, amig meg nem szokják. Nagyon sok baj van a kósvágásokkal a húsiparban. A baleseteknek_ ez kb. 5o %-a. Sajnos nem tudunk ez ellen tenni semmit. Az egész élelmiszeripar baleseti statisztikájára a húsipar nyomja rá bélyegét. 1 év alatt lo9 %-al emelkedett a belesetek száma a húsiparnál, s ez a rosszabbodás nem állt meg, hanem tovább folytatódik. A vizsgálat után kimutatható eredményeket értünk el a Bucsoknál, a Gyüfőnél, a Likőrnél, csak a húsiparban emelkedett a balesetek száma. Nagyon meg vagyunk elégedve a vizsgálat eredményével, a Vágóhidak^kivételével. A javulás nem véletlen. A hozzáállás a vállalatok részéről azt jelenti, hogy nemcsak formailag foglalkoznak a kérdéssel, hanem nagyon_ sokat tettek annak megvalósítására. A Sütőiparnál pl. bizottságot alakítottak az összes gépek felülvizsgálatára. A Hütőiparnál az elmúlt félévben 45, a mostaniban 8 baleset volt. A Szalámigyárban - segítségünkkel - a fagerendákat kicserélték vasgerendákra. Több baleset elhárítási kiállítást rendeztek az üzemek. Az élelmiszeripar a leganyagigényesebb. A műszaki fejlesztés nem tud lépést tartat a növekvő tervfeladatokkal,ós sok esetben a műszaki fejlesztés csak a gépre vonatkozik, de a géphez•tartozó eszközökre, illetve az anyagok oda- és visszaszállítására nem, s nagy°n sok esetben a géphez való anyagszállítást kézierővel oldják meg a vállalatok. ) I * I 4 *-5-
