Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1987 (HU BFL XXXV.14.a/3)
1987-03-17
dalmi érdekek, amelyek a gyakorlatban is támogatják a szerkezeti átalakítást, a nem hatékony tevékenységek hatékonnyá tételét vagy megszüntetését. Alapvetően ezen érdekek formálódásának lassúsága miatt nem sikerült megfelelő eredményeket elérni a fejlesztési célok szelekciójában, a rendelkezésre álló anyagi és szellemi források hatékonyabb felhasználásában. Az adott feltételek között korlátozó tényezőnek bizonyult az az - egyébként szükségszerű - egyensúlypolitika, amely miatt engedményeket kellett tenni a termelés és az export hatékonysági követelményeiben. Importverseny nem alakulhatott ki, és a korszerű technika importja is elmaradt a szükségletektől. A gazdaságirányítás a figyelmét - érthetően - az egyensúlyi helyzet megteremtésére és javítására koncentrálta, és így a preferenciákat is a közvetlen és mielőbbi exporttöbbletet ígérő fejlesztéseknek nyújtotta. A fejlesztési forrásoknak aránytalanul nagy hányadát kellett az alapanyag- és energiaszektor fejlesztésére fordítani; a fennmaradó források jelentős részét pedig az exportban érdekelt vállalatoknak kellett juttatni, így kevés lehetőség maradt a távolabbi célokat és a technológiai korszerűsítést szolgáló fejlesztésekre. Ezért az exportcélú fejlesztések már középtávon maguk is sebezhetőkké váltak, mivel nem jött létre a további megújulást elősegítő műszaki-tudományos háttér. A lelassult gazdasági növekedés körülményei között a gyakorlatban tovább folytatódott a műszaki fejlesztési tevékenység háttérbe szorulása, bár a határozatokban és állásfoglalásokban ennek éppen az ellenkezője tükröződött. A társadalmi értékrendben és a gazdaságirányításban - mind a vállalati gazdálkodás, mind pedig az egyéni egzisztenciák szintjén - a megélés, a túlélés fontossága erősödött, és ez nem kedvezett a hoszszabb távon eredményt hozó, a jövőt megalapozó, alkotó tevékenységeknek. Azt hiszem, felesleges hangsúlyozni, hogy a népgazdaság műszaki fejlődésének gondjaiban és eredményeiben alapvetően a vállalatok munkája tükröződik, hogy a műszaki fejlesztés megvalósításának a vállalatok az igazi letéteményesei. A vállalatok rendelkeznek a fejlesztési kapacitásnak mintegy felével, és munkájukon múlik az új tudományos és műszaki eredmények gazdasági hasznosítása, természetesen figyelembe véve azon közeg hatásait, amelyben működnek. A műszaki fejlesztési aktivitásban a vállalatok nagy különbséget mutatnak. Néhány vállalat és szövetkezet jelentős erőket koncentrál a mű- A szaki fejlesztésre, és rendszeresen új termékkel jelenik meg. Vállalataink többségénél azonban a műszaki fejlesztési aktivitás nem kielégítő, a termékcserélődés lassú, és az utóbbi években tovább lassult. Élénk és eredményes műszaki fejlesztés azoknál a gazdálkodó szerveknél tapasztalható, amelyek igényes vevőkkel találják szembe magukat, és erős versenyben kell megküzdeniük az értékesítési lehetőségekért. Azoknál a vállalatoknál, amelyek viszont termékeiket változatlan minő-17
