Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Aktíva értekezletek jegyzőkönyvei, 1957 (HU BFL XXXV.13.a/7)
1957
Beér Gyula / Bút-«** la pgyárt 6 üzom/ Kéri Bakó elvtársnőt, hogy a jövőben előadását brosaura alakjában kap* hassák meg a hallgatók, hogy az előadásban megadott szempontokat a gyakorlati munkában az elvtársak fel is tudják használni. Az előtte felszólaló azt javasolta, hogy a kommunisták vonják be munkájukba a pártonkivülieket, Úgy váll, hogy ennek az a látszata lenne, hogy a kommunisták uralkodni akarnak a pártonkivüliek felett* Az értelmiségi dolgozókkal kapcsolatban Marosán elvtára azt mondotta, hogy a szocialista ópitásbe be kell őket vonni. Ezt a maga részéről” ia helyesli azzal, hogy kizárólag azokat, akik bennünket szolgálnak. Elmondja, hogy az üzemben az emberek ügyes-bajos dolgaikkal foglalkoznak* Sok pártonkivüli dolgozó kéri a kommunisták tanácsát, segítségét, A pártonkivüliekkel való foglalkozás vonzóvá teszi a pártot, a igy ennek folyományaként sokan jelentkeznek a pártba való felvételre. Persze sok problémát ad ez a munka, így utal egy elvtársra, aki a XIII»kerületben lakik, s az ellenforradalom alatt fegyverrel a kezébon védte a proletárdiktatúrát. Az októberi idők alatt a lakók agyon akarták verni, feleségét tettlegesen bántalmazták la. Az események miatt kénytelen volt lakását elhagyni, illetve eloserőlni. Ma sirva panaszkodott, hogy uj lakását elveszik. Eljárt ügyében a Fővárosi Tanácsnál, ahol Ígéretet ia kapott az ügy elintézésére. Hangsúlyozza, hogy mindenkor jutalmazni kell az olyan elvtársat, aki rendszerünket fegyveresen igyekezett megvédeni. Kéri Sufcajda elvtársat, legyen ezen ügy elintézébáhen segítségére. Elmondja továbbá, hogy a vállalatuknak Szepezden van gyermeküdülője. Ezt az üdülőt röviddel ezelőtt meglátogatta, s miután az igazgató mint párttitkárt bemutatta, az ottlakék egy kéréssel fordultak hozzá. Az igazgató tanitót, aki az ollonforradalom alatt helytállt, azzal rágalmazták meg a későbbiek folyamán, h&gy munkásáruié,- többek között Marosán elvtárs is. Érdeklődött ezirányban a községben is, s úgy látta, hogy ez nem fedi a valóságot, az igazgató tanító ellen hajsza indult meg személyi vonalon. Miután átnézte az igazgató tanité által produkált iratokat, úgy érezte, hogy segítségére kell lennie. Két napig járkált vele ez ügyben, mig sikerült az igazgató tanité ügyét tisztázni. Ez az ember örömében sirt, amikor megköszönte, s azt mondta, hogy a kommunisták adták vissza a hitét. Ezután utal Marosán elvtárs csepeli beszédére: Marosán elvtárs ezen az aktíva üllsen azt mondotta, hogy mindössze 66,000 kommunista maradt itt a pártból és ez nyilván a mi rossz munkánk következménye. Állítja, hogy az üzemben minden volt párttaggal beszéltek, de beszéltek a becsületes pártonkivüliekkel is, sokszor azonban eredménytelenül. Arra vonatkozólag, hogy munkásszármazásuakat vegyünk fel inkább a pártba, rámutat arra, hogy Pálinkás őrnagy is munkásszármazásu volt, s mégis ő volt az, aki kiszabadította Mindszentyt, a vógülis kiderült, hogy Pálinkás Pallavioini gróf fia volt. Elmond egy esetet, amikor egy volt vezérőrnagy,- aki jelenleg könyvelő, s akinek az apja vezérezredes volt, úgy mondotta be apja foglalkozását, hogy szabó. A taggyűléseken mindenkor hangsúlyozza, hogy a kommunisták mindenkivel foglalkozzanak, a pártonkivüliek mondják el, mik a meglátásaik, mi nem tetszik nekik a párt éa kormányintézkedések vonalán, hogy kellő módon fel tudják őket világosítani. A pártonkivüliek funkcióba kerülésével kapcsolatban elmondja, hogy az üzemben a főművezetők mind pártonkivüliek, sőt kizárt párttagok. Mégis remekül tudnak együttműködni. Igaz, hogy rajtuk van a kommuniaták szeme, s nem is mernek rosszul dolgozni, Cj ü
