Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.13.a/4)

1962-05-30

■)

2./ Napirend; Jelentés a gazdasági vezetés színvonalának néhány kérdéséről a kerület termelő üzemeiben.

Kiegészítés:

Kurucz elvtárs: a Bp-i PB IKO vezetőjét, Venéczi elvtórsat is meghívtuk a napirend tárgyalásához, de egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni. Ellenben megkért arra, hogy egynéhány észrevételét - helyette - ismertesem. Elöljáróban annyit: anélkül, hogy ez befolyásolná a vita menetét, Venéczi elvtárs jónak, elemzőnek tartja az anyagot.

ff Továbbá, Venéczi elvtársnak az a véleménye, bár az anyagban feltárunk egy sor olyan problémát, mely az üzemek felső gazdasági vezetőivel kapcsolatosak, a határozati javaslatokban erre nem térünk ki és veszélyesnek találja, hogy - ezt viszont mi a határozati javaslatban szerepeltetjük - a következő láncszem a középszintű gazdasági vezetés megerősítése. Szerinte, ha mi ezt igy visszük, akkor az igazgatók olyan konzekvenciát vonnak le, hogy az ő terüld- i tűkön több probléma már ninos, holott tartalmilag van egy sor olyan

feladat a vezetés szinvonalával kapcsolatban, melynél a felsőbb vezetés színvonalán kellene erősíteni.

Először is, tovább kellene erősíteni a vállalat vezetésnek azt a szemléletét és azt a vonalát, hogy minden belső és külső intézkedés, ráhatás nélkül,az érvényben lévő törvényes rendeleteket hajtsák végre.

Pl: több műszak, normák folyamatos karbantartása, stb. tekitetében ne várják mindig a felsőbb utasításokat, hanem törekedjenek arra, hogy ezeket betartsák és a dolgozókkal is betartassák. Van ennek egy másik oldala is, jobban kellene erősíteni bér és a munkafegyelmet üzemen belül. Olyan vezetői irányítást kellene megvalósítani, hogy ne térhessen le senki arról, ami feladatul van róva bárkire. Olyan kifejezést használt, hogy "a kényszer pályájára" kell vinni a gazdasági vezetőket, rá kell szorítani őket arra, hogy azon a sinem men/r-s jenek, melyet a párt gazdaságpolitikája megkövetel tőlük.

Másodszor, igen sokhelyen tapasztalható, hogy a vezetők nem mindig a maguk szintjén dolgoznak, hanem egy fokkal lejebb, nem bontakoztatják ki eléggé a hozzájuk beosztottak tudását, holott a feladat az lenne, hogy mindenki a saját feladatát maradéktalanul lássa el.

Ez mozgalmi vonalon is megmutatkozott és erre igen jó példa, hogy amikor a pártszervezet át ad a szakszervezetnek feladatokat, az egyes akcióknál szárnyakat kap és jobban aktivizálódik, mely a gazdasági vonalon is megmutatkozna, ha mindenki a maga szintjén dolgozna.

Venéczi elvtársnak az a véleménye, hogy az ilyen és hasonló feladatokat nekünk jobban meg kellene mutatni a gazdasági vezetőknek.

A magam részéről: mi egy kicsit védekezésképpen jellemezzük, hogy mi mindennel kell számolni, amikor a gazdasági vezetés színvonaláról beszélünk.

Egy olyan fontos mutatója a gazdasági vezetés színvonalának, mint "az anyagi ösztönzés helyes felhasználása" nem szerepel az anyagban, mivel ez két hét múlva külön VB anyagként fog ide kerülni és ez igy jelenleg még nincs is készen.

A tegnapi nap folyamán az üzemi osoport megvitatta az anyagot és észrevételeket fűzött hozzá, ezt ismertetném az elvtársakkal:

. / .

C'

I

' - 3 - I

mts, ..... „ . ..