Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.13.a/4)
1962-05-02
, - 4- - é Eléggé jellegzetes, hogy ezeken a területeken az idősebb elvtársaknál találkozunk ilyen jelenségekkel. Van az anyagban néhány olyan megállapítás: nyugodtan lehet és kell vitatkozni - ezt azért irtuk le, mert igy látjuk, hogy ez az álláspontunk. Konkrétabban meghatározni, hogy mely területekre jellemző, ezt nem tudnánk. Más, ha nem alapkérdéseket vennénk ki, akkor lehetne talán jobban konkrétizálni. Az a véleményünk és logikus dolog is, hogy azok az emberek - ezek többségében fiatalok - akik már nem olyan szellemben nevelkedtek, akik ezt a tételt, arait megemlítünk nem tanulmányozták, nem ismerték, azoknak nem okoz különösebb problémát a kérdés más oldalról való megvilágítása és egyiknek-másiknak könnyebb is a megértése. Nem arról van szó, hogy ami 194-5, 194-5 előtti tagjaink nehezebben értik meg az idők szavát, mindenbizonnyal egyes kérdésekben nehezebb az előrehaladás, gátolja az a körülmény, hogy sok helytelen tételt magunkévá tettünk, ezektől meg kell szabadulnunk, ez gátol és ez nem könnyű. Ezen is lehet vitatkozni. Egyik oknak tartjuk, nem egyedülinek, nem is legelsőnek, nem is legfontosabbnak. r* Vita: Suhanda elvtárs: mi lehet az oka annak: a személyi kultusszal kapcsolatban, a XXII.Kongresszus idején sok elvtárssal találkoztam és elég aggófflóan azt vetették fel, hogy nagyon nyugtalanok, kicsit az 1956 előtti veszedelmeket látják, mi lesz ebből a mi pártunkban, nem fog-e meginditani valamit, ami veszélyezteti a pártot? Általában nemigen nyilvánulnák meg az elvtársak ebben a dologban. Tisztességes és valamennyire képzett kommunista nem helyeselheti a személyi kultuszt, de nem Ítélik el eléggé. Gondolkoztam milyen okai lehetnek, hogy igy fogadják az emberek és eljutottam odáig, hogy nem járul-e hozzá az a tény, - vissza emlékszem 1953-ra, mikor Nagy Imre meghirdette júniusi programját, melynek egyik fele a személyi kultusz elitélése volt, ezt ^ úgy vetette fel, hogy a pártnak az eredményeit is megtámadta, a pártaktivistákat, bizalmiakat és még szélesebb réteget - ezt akkor a párt elleni támadásnak vették, Nagy Imrének ezeket a téziseit. Osszebonyolódott a személyi kultusz elleni harc a párt lejáratásával, a párt eredményeinek csökkentésével, - és ez gondolom nyomot hagyott akkor mar a kommunistákban, bennem is és a pártáktiváinak sokezres tömegében. 1956-ig a pác hibák nem következetes kijavítása érdekében folyt a harc, ezt eltuloztákj ezt Kádára: elvtárs is meghatározta a VII.Kongresszuson. A helyére tette ezt a kérdést, hogy feloldja a kommunistákban azt, hogy tulajdonképpen azok felelnek ezért, akik a pártot ilyen útra vitték. Véleményem szerint az országos sajtó szerveink nem eléggé tisztán vetítik a tagság elé ezeket a kérdéseket. Pár hónappal ezelőtt olvastam Mesterházi egyik cikkét, melyben kb. azt irta, tulajdonképpen nagyon nemigaz az, hogy a magyar kommunisták a sztálini kultusz jegyében nevelődtek. Ezzel a cikkel senki sem vitatkozott. I945-ÖB párttag vagyok, aki akkor Sztálin nevében építette az országot. Ebben nevelődtünk, - ebben nincs igaza. Egészében elitéinek újságíróink dolgokat és nem számolnak ugyanakkor a következményekkel. Nem veszik figyelembe a VII.Kongreszszus útmutatását, Kádár elvtárs elemzését. Nem régen Kékesdi Gyulának is megjelent az egyik vasárnapi számban cikke: öreg, zülött parasztembert kuláknak nevezett, - közben olyan dolgok vannak benne továbbá, hogy belépett kuláknak nevezett egyén a szövetkezetbe és arra azt mondja "neked lenne okod sértődöttnek • / • • :?- 1
