Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1978 (HU BFL XXXV.13.a/3)
1978-12-14
- *'.m m i « k állítunk elő, ezt szeretném hangsúlyozni, mert ez az egész tevékenységünknek csak az 1/3 része, azonkívül 30 ezer tonna ecetet, 30 ezer tonna keményítőt, 11 ezer tonna élesztőt, 7 ezer tonna takarmányt, 30 millió üdítőitalt és folytathatnám, hogy mit csinálunk. Tehát nem ilyen jellegű, amit felvetek, hanem elsősorban a külkereskedelmi problémakörrel szeretnék foglalkozni. Ezzel kapcsolatban is három dolog: a kereskedelmi adás vétel és ennek a szervezeti rendje szerintem a külkereskedelemben, a másik az ösztönzési rendszer és végül a vám-politika. A kereskedelmi adás-vételrmagának a szesziparnak 8 külkereskedelmi vállalattal van dolga, tehát ez már önmagában véve sem egy egyszerű dolog és nem egy egyszerű feladat. Nem akarom felsorolni, hogy melyik vállalattal, milyen kapcsolatban vagyunk, külkereskedelmi viszonylatban. Az adás vétel azért probléma, legalábbis mi nox szerintünk 's a mi területünkön, - de azt hiszem, hogy más vállalatoknál is igy van ez - hogy az adás vételt , mint aktus az megtörténik, de mindig csak egyoldalúan: vagy mi veszünk, vagy mi eladunk. De ahol mi eladunk, ott mi nem veszünk vagy ahol veszünk, ott mi nem adunk el. És ez a fontosabb és lényegesebb rész. Nem általában szeretnék beszélni elvtársak, hanem konkrétan. Nemrégvoltam Finnországban és másfél millió dollárért berendezést akarunk vásárolni. Es tessék elképzelni, hogy megjelenünk ott, mint vásárlók és kérem csupa olyan termékeket importál, ami nekünk raktáron van, amit Szabó elvtárs is mondott, hogy 170 millió forint értékkel több ez a szesziparban, vagy búzát, cukrot, keményítőt, élelmiszereket, baromfit és egyebet. ElvtársakI Csodák csodájára ezeket Svájcból, NSZK-ból, Franciaországból és egyéb nyugati országokból veszi meg Finnország, s mi meg itt raktározzuk ezeket a termékeket és vesszük a gépeket, a papír ipari gépeket, a papirt, a cellulózt, stb. Biztos, hogy exportálunk csak nem olyan mértékben, mint ahogyan importálunk, holott ez egy nagyon nagy piaci lehetőség, és egy nagyon nagy piac arra vonatkozóan, amelyeket mi raktáron tartunk. Tehát ez azért van, mert külön külkereskedelmi vállalat adja el ezeket a gépeket. Én meg is mondtam ott,: hogy kérem uraim, 6 vállalattól van ajánlatunk s az fogja megkapni az ajánlatot, aki megveszi a 300 vagon keményítőt. Erre a külkereskedelmi kirendeltségen nevettek rajtunk, hogy hogy mi el akarjuk ezt adni, hiszen mi venni jöttünk, s vegyük meg először, amit venni akarunk. Nem akarom tovább huzni a dolgot, magyarul szólva és már ki is térek a szervezeti rendre, két következtetést lehet levonni ebből. Az egyik az, hogy a külkereskedelmi kirendeltségen hivatalnokok dolgoznak, és itt pedig Magyarországon a külkereskedelmi vállalatoknál látszólag kereskedők. És nem is buta keredk edés ez: mert amig a vállalati külkereskedelmi érdek tart, addig kereskednek, utána pedig lehúzzuk a redőnyt. Magyarul szólva, ha a vállalati érdeken túl kell menni a külkereskedelemben, akkor kérem szépen nincs külkereskedelem Magyarors^on. És lehet, hogy ezen okok miatt a Szesziparral együtt még nagyon sok vállalat nem fogja teljesíteni a külkereskedelmi exporttervét. Vagyis ezen sürgősen változtatni kell én szerintem, mert nemrégiben olvastam egy tanulmányt - folyóirat ez, vagy egy ilyen iparszervezési csoport a Tudományos Akadémia mellett működik -, hogy Magyarországon melyik ipart hányszor szervezték át. Nem azt mondom, hogy muszály szervezni, sőt ez is csak cégtábla átfesté s volt zömével, ami volt, ezek az átszervezések, de az egy furcsa dolog, hogy a külkereskedelem megcsontosodva i m : * .................................... :........................... '■■■—■" ni—— ............ ■ ......... .... .... .'.I II , a— _ ......................— - ■ — -------------— —■ ' ........ ■ *■ I- 15 -
