Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1978 (HU BFL XXXV.13.a/3)

1978-12-14

vagyok, hogy ma harmadik alkalom, hogy erről a 79-es népgazdasági tervfeladatokkal foglalkozhatom. Mint a KB tagja résztvehettem ezen a ón értekezleten és a Budapesti Pártbizottság aktíváján is jelen voltam. Hadd mondjak el azért egy gondolatot hozzá és most is a hozzászólók is említették, hogy azért még nincsen olyan nagy baj. Lehet, hogy akik hozzászólnak vállalatoktól, kereskedelemtől, kisebb-nagyobb Uzemekbőlma még nem érzékelik oly nagy mértékben ezt a gondot, ami a népgazdaság, vagy az állam elvtársnál jelentkezik. Hogy ezt hogyan érzékelik a munkások: a munkások oly mértékben sem tudják érzékelni, annál is inkább, mert a népgazdasági egyensúly helyzete, vagy a mérleghiány, hogy ugymondd nekik nem megfogható.

Es nem is most mondjuk először: 1976 77, most 78-at írunk, valamilyen formában mindig kitértünk rá kisebb-nagyobb formában. Most úgy 78-ra már olyan mér - tékü, hogy tovább nem mehet. Most mit mondanak a munkások. Elolvassák a közleményt, a Népszabadságból, különböző sajtótermékeinkből, és utána meg jönnek hozzám, hogy: "Nade Horák elvtársnő, hát akkor most ez hogyan van, hát mi dolgozunk, megkapjuk a bért, már amennyit, jövedelmünk növekszik, vásárolunk is, van aki nagyon jól él, mi mondjuk kevésbé élünk jól, hát akkor az államnak miért nincs pénze? Mi is termelünk dollárért, termelünk rubelért, meg a magyar piacra is, majd minden vállalat csak erre a három piacra termel, akkor miért nem lehet ott fönt, valahogy figyelemmel kisérni azokat a terveket, azokat a mutatókat, ami bizonyítja év végén, hogy mínusz vagy plusz irányban terelődött el a népgazdaság egyensúlyi helyzete? Miért nem tudják ott fönt, a bankban, a különböző tervhivatal, meg pénzügyminisztérium, - meg sorolták nekem a különböző hivatali szerveket -, úgy nézni, hogy már júliusban azt mondják, hogy nincs tovább elvtársak. Most akkor idáig jutottunk, mert hogyha most továbblépünk, akkor két évig nem tudunk semmitse előbbre lépni.

Szóval ilyen kérdésekkel jönnek a munkások, az egyszerű emberek, a párthoz, a gazdasági vezetéshez és a társadalmi szervekhez is. Egy kicsit nehéz a magyarázat és a meggyőzés. Több okból nehéz, azért, mert közérthetően kell nekik válaszolni. Bár tudati fejlődés van, azért ma már sokkal előbbrébb vannak a munkások, mint ÍO évvel ezelőtt, és a közgazdasági szemléletük is bizonyos fokig változott, de még mindig inkább a mikro dolgokban jártasak és nem a makróban, és ezért nem tudják összeállítani a z a képet magukban, ami szükséges. A meggyőzés, a tudatosítás, az érvelés a pártmunkásnak hallatlanul szükséges.

Elvtársakl Erre viszont hagyjunk időt. Annál is inkább, mert évek óta, mostmár a decemberi Központi Bizottsági ülések után felfokozott tempóban visszük le a tennivalókat és különböző tanácskozásokon, különböző értekezleteken, fórumokon másfél hónapig kb. ezzel foglalkozunk, beleértve a sajátos tennivalókat is. A másfél hónap már elmegy az effektiv munkával, tehát ezeket a munkákat sokkal előrébb kell kezdeni, hogy ne maradjunk le, de a párttitkárnak, a gazdasági vezetőnek is időt kell hogy szakítson arra, hogy az egyszerű emberekkel necsak fórumokon beszéljen, hanem a munkapad mellett is. Az utóbbi időben ez az őszi, tavaszi időszak tehát inkább a téli időszakot mondanám, annyi időt hagyunk a gazdasági vezetőknek erre, hogy az nem a legszerencsésebb, főleg amikor januárban ki kell állni a fórum elé és azt mondani, hogy: elvtársak, most nálunk úgy a helyzet az, hogy a tervnek nem megfelelően alakítottuk az éves

f**4 C,!4í

l V