Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1978 (HU BFL XXXV.13.a/3)
1978-12-14
termékszerkezet gazdaságossá tétele éppen ezért ma már elmondhatom, hogy vállalatunknál folyamatban van. A mi vállalatunknak alapvető érdeke, hogy ha a piacokon ott kíván maradni, olyan uj, korszerű, jól értékesíthető termékeket gyártson, amelyek kielégítik a piaci igényeket. Hogy milyenek a velünk szemben támasztott követelmények, hadd érzékeltessem három számmal. Vállalatunknak 1975-ben 9, 8 millió tőkés exportot kellett produkálni, 1980-ban 30 millió és 1987-ben 92 millió gazdaságos tőkés exportnak kell megfelelni. Most ennek a munkának természetesen nagyon sok összetevője van: mi két utat választottunk. Egyik a saját termékek fejlesztése, másik pedig uj termékek bevezetése. Ennek érzékeltetése képpen mondanám, hogy mig korábban az volt a gazdasági életünkre a jellemző, hogy 4-5 évenként került sor egy licenc vásárlásra, addig ebben az évben 3 licenc vásárlásra került sor, és csak az egyiket emlitem, ez a bizonyos búvárszivattyú, amely az oecén programhoz készült, mintegy 8 millió tőkés import kiváltását takarítja meg az ország számára. Elvtársak, én nem szeretném az aktiva értekezletet untatni, a gyártmány - fejlesztéssel elért eredményeinkkel, de hadd mondjak el még két számot. Ma a korszerű gyártmányszerkezet átalakítását és ennek eredményességét az jellemzi, hogy azelőször és a három éve gyártott termékek hányada hogyan néz ki egy vállalatnál, A legutóbbi három év átlagában 16, 8 %-ot tesz ki az először gyártott és 20 % -ot a három éve gyártott termékek részesedése az árbevételben. Végső soron, a folyamatnak ugyan a kezdetén vagyunk, de összegzésben több mint 200 gyártmányt fogunk megszüntetni, vagy korszerűsíteni, amely biztosítja azt, hogy a vállalat 10 év múlva az ossz-árbevételének 30 %-a már uj vagy felújított termékből fog kitevődni. Mindezt persze azért is tudjuk tenni, mert olyan mérnöki kutató és szakmunkásgárdával rendelkezünk, akik képesek ennek a párt , kormány által támasztott követelményeknek eleget tenni. Hadd mondjam el azt is, hogy látva, értve a saját feladatainkat vannak sajnos olyan tennivalók is, amely, úgy érezzük, hogy nagyon sokszor meghaladja a mi erőnket. A teljesség igénye nélkül hadd szóljak erről. Mi úgy ítéljük meg, hogy az, ami ma a kooperációban van, az a hiányosság, ami az ipari háttér területén megtalálható, ez sokáig nem tartható. A vállalat gyártmányai kötőelemének a 40 %-át tudjuk az un. háttériparból kiállítani, 60 %át mi állítjuk elő. Olyan kapacitásokat használunk el erre a munkára, amelyet egy gazdaságos termék előállítására kellene fordítani. Kritikán aluli elvtársak a szerszámellátás. Ma már nem azt kell agitálnunk, hogy a nagy termelékenységű gépeken az emberek vállaljanak három műszakot, hanem össze tudjuk szedni az egy műszakhoz elegendő jó minőségű szerszámot. A beruházásokat nem lehet TSZ melléküzemági építőipari kapacitással megoldani. 11 milliárdos beruházásról van sző. Egyet értünk azzal, hogy a munkaerőgazdálkodás lehetőségével a vállalatok jobban éljenek, dolgozzanak. De minden ösztönző rendszer és nem is akármilyenek vannak - betanulási támogatás, 5 éven keresztül kiemelt órabér fizetés, takarékbetét képzés - ellenére, kovács és öntő szakmákban évek óta nincs utánpótlás. Jelenleg 1 ipari tanuló van. 10 év múlva ez a szakma kihal, és akkor már nem munkaerőgazdálkodási probléma lesz, mert nem lesz mivel gazdálkodni. A teljesség igénye nélkül mondtam ezeket, elsősorban azért is, mert ez nemcsak a gazdasági, hanem a politikai munkánkban is nehézségeket okoznak. , ... rt l\ Q i- 2 -(HUP K.~,m ■■
