Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1977 (HU BFL XXXV.13.a/3)
1977-12-08
✓ i- 2 -Hozzászólások: Vértes et. : Szélesebb körben lehetett volna fogalmazni az anyagban. Tudjuk, hogy a munkásösszetétel heterogén. Itt vannak közöttünk a volt osztályidegenek, szerencsére egyre kisebb számban. A gyerekeik viszont szintén köztünk vannak, akik még mindig kettős nevelés hatása alatt állnak, jelenlétük nem erősiti a szocialista tudatot. Mindig alapvető kérdés volt, a munkához való hozzáállás. A munkafegyelem még mindig a külső kényszer hatására történik, pedig a KXMKkadxxmixsdxm szocialista társadalomban az a cél, hogy belső ösztönzésként jelentkezzen. Egyetért az anyaggal, hogy az objektiv és szubjektiv kérdést vizsgálja, ( ____Az objektiv eltúlzott, a szubjektiv tényező hatása nagyobb. Az iparban az 50-es években magasabb szinten állt a szocialista munkatudat. Ez még az idősebb emberekben megvan, de a második generációval már probléma van. Ez a tanulásnál is meglátszik, ugyanis a munkásgyerekeknél pl. -i erőltetjük a tanulást, és hányán vannak, akiknek nem sikerül bejutni az iskolákba. Akik tanulhatnak és elvégzik az iskolát, azokkal meg az a probléma, : hogy nem azért tanultak, hogy most az üzemben dolgozzanak. A szerencés dolog az lenne, hogy akit felvesznek az iskolába olyan tudattál kezdjék a továbbtanulást, hogy azért tanulnak, mert szeretnének jobb munkások lenni. ‘vjv Sok még a probléma a nevelés és a szemlélet kérdésében. * A bérek és jövedelmek differenciálása is csak elméletben történik meg, a gyakorlatban még igen kevés rá a példa. Az anyag hangsúlyozza a differenciálás elvét a szocialista brigádokban is, de ott sem történik meg kellő módon. Közepesen fejlett ipari ország vagyunk. Az egyéni differenciáltság mellett a vállalati differenciáltságra is szükség lenne. Ebben az országban nincs tönkrement vállalat, illetve ez soha nincs kimondva, A szocialista munkaerkölcs alapvető feltétele lenne, hogy az ilyen kérdéseket egyértelműen rendezzük. Kalmár et.: Szerinte nem egészen helyes Vértes elvtárs hozzáállása a kérdéshezjnert az ^sjektiv sztA»-toiráoke»n&k köfc-sönöenok kall.-leania, . 1978. január 1-től át kell térni a minőségi bérezésre. Ehhez feltétlenül szükséges a technikai feltétel megteremtése. A jobb minőséget előállitó munkást feltétlenül ösztönözni fogja az uj bérezési rendszer. Egyetért azzal, hogy ac jő a csoportbérezés, de akik kiugranak a kollektívából a teljesítményükkel, azok részére ez nem szerencsés. A tanulással kapcsolatban van olyan hely, ahol ez igaz, de nem mindenhol van ez igy, mert pl. náluk kb. 70 ember dolgozik, aki nem akar előrelépni a fizikai munkakörből. Lényeges és fontos kérdés, hogy a szakmunkásképző iskolák és a vállalatok kapcsolata hogyan alakul ki. Sajnos a probléma az iksolák és a szülők részé-ről van, mert az uj munkahelyre kerüléskor már az első kérdés az, hogy: milyen a vállalatnál a lakáshelyzet, hány év múlva kaphat majd lakást? Egyáltalán nem dolgozni és bizonyitani akar, egyből az igényével lép fel. Tudjuk tehát, hogy a szemlélettel van baj. Az anyagban nem véletlenül van benne, hogy a vezetőktől is többet várunk. * . ra 2> 1 ...
