Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.13.a/3)
1968-05-31
'■ - 7 “ ti Csollány elvtárs: A Május 1. Ruhagyárnál 5o milliót tartanak reálisnak, - ha ez igy van, akkor miért nem tervezték meg? Export dotáció kérdése: a 60 Ft-os j? és 4o Ft-os Rubel világszintonalat jelent és ha ezen alul tudjuk hozni, akkor világszínvonal alatt vagyunk? A Május 1. Ruhagyár miért év végén adja a 3 %-ot. Ebből bizonyos százalékot nem adhatnának már most a dolgozóknak? Végh elv társ: Mi az oka annak, hogy az OGV. a Szovjetuniónak tömlőket csak az államközi szerződésben megállapított kereten belül szállit, mikor sokkal többet át tudnának venni, ugyanakkor a gyárban probléma van a termelés, illetve az áruk elhelyezése során. A vitában felszólalt: Csamangó Henrik, Stadinger István, Kurucz István, Vértes Ferenc, Csonka Ferenc, Sötér Edit, Hernádi Andrásné, Csollány Ferenc, Rachfát László, Végh Tivadar, Mészáros Ferencné, dr.Suhajda József, Kócza Bóláné, Folyó Lászlóné elvtársak. i /''*■> Javaslatok: Most az ösztönző és egyéb feladatok másként vannak meghatározva, mint volt korábbi időszakban és ez aláhúzza azt, hogy mind kevósbbé lehet a "vállalatokat összeadni". Meg kellene találni a módját annak, hogyan kellene az értékelést végezni, a jelenlegi változtatásoknak megfelelően. A könnyűipar tapasztalatai alapján: az általánosítás káros dolog volt és ma egyreinkább káros, mert ugyanazon tényező az egyik vállalatnál pozitiv, a másik vállalatnál negatív lehet. Az uj gazdasági mechanizmus legnagyobb előnye, hogy a vállalatok vezetőit a perspektívátlanságtól megszabadította. Ma a vezetők többet foglalkoznak a perspektivikus fejlesztéssel. Az uj gazdasági mechanizmusba való átmenet zökkenőmentesebben történt, mint gondoltuk és az eredmények is jobbak. Arra kell törekedni, hogy a következőkben is ez biztosított legyen. Mi nem valósult meg: munkanélküliség helyett inkább munkaerő hiány van. Nagyon jelentős, középszinten nem tudtuk azt a szemléletváltozást elérni, melyet szerettünk volna. Nehezen tudnak uj kategóriákban gondolkodni. Nin^ csenek általános sómák és ezt meg kell értetni, mert végső soron ez a termelékenység gátlója lesz, A bürokrácia nem csökkent, hanem nőtt. Számviteli rendszerünket el kell marasztalni, mert a húsz évvel korábban kialakított szerint dolgozza fel az anyagokat. Jelenleg nincs olyan mutató, mely megfelelő lenne, elvált az árumozgás a pénzmozgástól - legalábbis a könnyűipar területén. Külkereskedelmi vállalatoknál nem tapasztalható az ösztönzés, különösen az Impexnél. Olyan megállapodások vezetnének eredményre, ha az ossz.termékben lennének érdekeltté téve, nemcsak a behozott alapanyag kérdésében. A bérfejlesztés mindenképpen helyes - még ha 2, vagy 2 % alatti bérfejlesztésről van is szó, mert az adott üzem lehetősége csak ennyit biztosit, ui. nem lehet olyant végrehajtani, melynek nincs reális alapja. A menetközben felmerülő negatív jelenségekre a vállalatok vezetői, de a pártszervezetek is bátrabban reagáljanak, - vagy a Május.1. Ruhagyárban az árszínvonal alakulására nagyobb gondot fordítsanak. Ganz-Mávagnál is nagyon komolyan jelentkezik a munkaerő hiány. Előreláthatólag 1969-7o-ben a szubvenciós termékekből többet kell gyártani, s főleg azokból, melyeknek legrosszabb a mutatója. Ezt a kiesés ki kell gazdálkodni, hogy tarthassák az 1968-as szintet. Kisebb üzemeknek munkaerő vonalon nagy az elszívó hatása. Pl: a Gépgyárban l4o, a Vagongyárban löo fővel kevesebb a szakmunkás, mint amennyire szükség lenne. Ezt a jövőben valameilyen formában a megoldás felé kellene vinni. Helyes lenne felülvizsgálni, nem kellene-e rátérni a bértömeg-gazdálkodásra. . / . _________5 ____________j I
