Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.13.a/3)
1968-04-12
I§ u | 7. ez a munkaintenzitás bizonyos növekedésével jár. A pártszervezetek e területen a munkaidő jobb kihasználására hívták fel a figyelmet. Különösen a munkakezdés és befejezés alkalmával eddig kiesett munkaidő kihasználását sikerült elérniük. A munkaidő csökkentés élénken foglalkoztatja a többi területen dolgozó üzemi munkásokat is. Ezzel kapcsolatosan kétféle jelenséget lehet tapasztalni. a. / Bizonyosfajta türelmetlenség nyilvánul meg a dolgozók részéről és a feltételek megteremtése nélküli, azonnali bevezetést követelnek. Ezt tükrözi a EBQV jelentése Is, amelyben egyebek között a következőket olvashatjuk* "A legaktuálisabb kérdés napjainkban a 44 órás munkahét bevezetésének kérdése az öntöde gyáregységben. Általában türel^ metlenség tapasztalható és a kitűzött célt az 1970-nel kapcsolatban na^ gyón távolinak tartják. Több javaslat érkezett olyan jelleggel, hogy 1'969-ben az egész munkaterületen biztosítani kellene a 44 órás munkahetet, sőt, tovúbbmenve, olyan javaslatok is vannak, hogy minden szombat szabod legyen." Megítélésünk szerint e jelenség egyik fő oka, hogy az agitáclóban nem kap elég nagy súlyt az, hogy a 44 órás munkahetet csak abban az esetben lehet bevezetni, ha a megfelelő műszaki, szervezeti feltételek biztosítják azt, Más vonatkozásban viszont pesszimizmus tapasztalható, mert egy sor helyen miután ismertették a feltételeket a dolgozókkal, olyan súlyosnak és az adott viszonyok ismeretében annyira kivihetetlennek tartják, hogy a közeljövőben a munkaidő csökkentésére gondolni sem lehet. b. / A dolgozók más része, amikor elvben egyetért a rövidített munkahét bevezetésével, annak gyakorlati megnyilvánulásától fél, ^ különösképpen attól tartanak, hogy a rövidített munkaidő csökkentett kereseteket fog magával hozni. Ez a probléma nagy erővel vetődik fel a MÁV területén, ahol nem a 44 órás munkahét bevezetése van napirenden, hanem - különösen a forgalmi dolgozóknál - a 280-300 órás havi munkaidőnek 210 órára való csökkentése a közvetlen cél. A MÁV vezetősége ez irányban intézkedett is, de nem kötötte össze azzal, hogy a dolgozók jövedelme ne csökkenjen, emiatt e területen a további munkaidő csökkenés ellen lépnek fel a dolgozók. 4./ Vizsgálódásunk arra is igyekezett kiterjedni, hogy az üzemi munkások mennyiben érzik magukénak üzemüket és milyen tényezők járulnak hozzá ahhoz, hogy az üzemek irányításában a megfelelő fórumokon keresztül beleszólást nyerhessenek. Szinte valamennyi gyárban ás üzemben a munkások túlnyomó többsége a felmerülő termelési, bérezési, munkajogi kérdéseket gazdaként tárgyalják, a problémákat felelősségtől áthatva közelitik meg, munkahelyüket nemcsak egyszerűen kenyérkereseti * *.> j 1A
