Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1960 (HU BFL XXXV.13.a/3)
1960-02-19
különböző megnyilvánulásait, valamint a kettő közötti különbséget. Függetlenített agitációs hálózattal rendelkezik a papság és igy nyilvánvalóan több munkát tud végezni, de ha mi megfelelő propagandahálózattal rendelkezünk, felvehetjük velük szemben a harcot, mert az igazságos meggyőzés alapján mind többen a mi oldalunkon kötnek ki. Szerintem az anyagba be kell venni, hogy a helytelen ideológiai nézeteket ideológiai munkában kell felszámolni, emellett alkalmazni kell egyes esetekben az adminisztrativ intézkedéseket, mert a kettő egymás kiegészitője. Székely elvtárs: temetéssel kapcsolatban felajánlanám, hogy iskolánkban kialakítunk egy gyermekkórust, akik a különböző szertartásokon - igy a temetések alkalmával is - dalárdaként szerepelnének. Kurucz elvtárs: az az érzésem, hogy a hozzászólások túlnyomó többségeden pesszimista volt és bizonyos türelmetlenség mutatkozott meg, de ez nem indokolt, amire utalt Sárközi elvtárs is, holott hozzászólása végén már nála is ugyanez volt tapasztalható. Egyház elleni fellépés kb. 2oo éve van, s loo éve van proletár fellépes és 4o éve jutott hatalomra a Munkásosztály a Szovjetunióban, ahol a hatalom eszközeivel is már fel lehet lépni, nálunk 15 éve és két éve van egy nagyon komoly átfogó programja a kormányzatnak és a pártnak, mig ezzel szemben a vallás kétezer éve fennáll és ilyen optikából nézve nem lehetünk türelmetlenek. A párt stratégiai vonala alapvetően helyes és ennek adtunk hangot itt a kerületben és frontáttörésről ilyen értelemben nem lehet beszélni, mert már vigan fogjuk épiteni a kommunizmust, még akkor is lesz problémánk ezen a téren, mert van a Szovjetunióban is, csak lényegesen kisebb mértékben. Az eredményeket látva, nem lehetünk türelmetlenek, bár rengeteg taktikai lehetőséget kihagytunk, amivel meggyorsíthatnánk az ütemet. A pártnak stratégiai vonala az, hogy egy hosszú harcra kell berendezkedni az állam és az egyház között, de ennek egy fontos tényezője a türelem. Ez vonatkozik a rádió^vallásos félórákra is. Bár^ez nekünk sokat árt, de a túloldal felé jó, demonstrálja azt, hogy kormányzatunk biztosítja a lelkiismereti szabadságot. Számos pártszervezetben elhangzott már, hogy miért van ez, miért van szükség hitoktatásra, miért ad az állam támogatást az egyháznek, de itt nem kell megindokolni, az elvtársak is tudják, hogy sokkal rosszabb lenne, ha nem adnánk és illegálisan menne a dolog, sokkal több támogatójuk, hivük lenne és nem harcolhatnánk ilyen eredményesen ellenük. Ateista propaganda t erén vannak szép eredményeink, azonban mégis azt lehet mondani, hogy még a kezdet kezdetén vagyunk. Gegesi és Székely elvtársak beszéltek az érzelmekről, a ráhatásról: ilyen vonatkozásban mi még eléggé le vagyunk maradva, az előrevitelében is nehézkesek vagyunk. Székely elvtárs értékelésével és javaslatával nem értek egyet, báf jóllehet, hogy az úttörők egy része nem az iskolában, hanem másutt jár hittanra, azonban bizonyos, hogy meglehetősen lekötik a gyermekek idejét és figyelmét, elvonják őket a hittantanulástól, a templomba járástól. Nagyon komoly szektásság van az iskolákban és bizony egy kicsit vissza is kell huzni. Talán a KISZ-nek kellett volna megmondani, hogyan állunk ebben a kérdésben. A gyermekkórus kérdésében döntsön a PB, én a magam részéről nem értek egyet azzal, hogy a temetéseken ők vegyenek részt. Azzal egyet lehet érteni, hogy az ateista propagandánk legyen támadó jellegű, de ezen a téren nem a támadásról van szó, hanem az üteméről. Több veszéllyel jár, ha azok folytatják, akik többet # / J- 8 -
