Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1960 (HU BFL XXXV.13.a/3)
1960-03-04
ír ; i#_- 3 - ■íQ é ^ L Cserny elvtárs; a határozati Javaslattal és a jelentéssel egyetértek. A termelékenység vizsgálatánál nem hanyagolható el, hogy az adott termelési mutató mellett, a gyártmányok minősége milyen szintet ér el. Számos területen megvan, hogy a termelékenvség"emelését nemritka esetben a termékek minőségének rontásával igyekeznek befolyásolni. Ez túl megy már a feltételezésen és amióta közismert az ipar előtt a termelékenységi mutatók nagyon szoritott volta, bizonyos törekvés van erre. VIII.kerületi viszonylatban nem is nagyon érdekes, hanem országos viszonylatban jelentkezik. Különösen vonatkozik ez a közfogyasztásu cikkekre. Nagymértékben ezek még nem érződnek, mert a Kongresszus határozatait a felsőbb kormány- és pártszervek komolyan veszik. Kerületi viszonylatban negativ példát jelenleg nem tudok felhozni, helyette inkább 3 pozitiv példát: 1959-ben a Ruggyanta lol #, a Május 1. Ruhagyár loö #, a Pőv.Kenyérgyár lo7 ra teljesítette tervét. Ez gyenge, ha látjuk a 12o $-os egyéb üzemek teljesítményét. Országos viszonylatban mégis oda tartoznak, hogy évek óta állandóan magas minőségi szintet tartanak. Az elvtársak tudják, hogy pl: a kenyérnél milyen jelentős mérvű kifogások vannak és a Pőv.Kenyérgyár i ^ nagyon komoly munkát végez a minőség megtartásáért, évek óta minőségi kenyeret gyárt. Ugyanígy a Május 1. Ruhagyár, ahol nemcsak helyi, hanem nemzetközi szintet érnek el. Javaslom, hogy az ilyenirányú vizsgálatoknál a jövőben, az ilyen dolgokat is tegyük vizsgálat tárgyává. Javaslom, hogy a mostani határozatba is vegyünk be ilyen szempontot, hogy "az üzemek vezetőségének a figyelmét felhívjuk ennek a figyelemmel kisérésére". Kerületi vonatkozásban - Bakó elvtársnő kérésére - írásban Nagy elvtársnak küldök tájékoztatót. Kovács Pál elvtárs: 11.oldalon a határozati javaslat 4.pontja: nagyon jó, hogy felveszik a problémák közé a műszaki fejlesztés kérdését, de nem lehet egyszerűen célkitűzés, mivel elég nagy nyersanyag problémánk van, melyek tovább nőnek. Ha mi termelékenységet akarunk növelni, életszínvonalat emelni, akkor fő kérdés az anyag__ takarékosság. Pontos a minőségi termelés kérdése elsősorban azért, mert akár belső piacra termelünk, akár exportra, mindehogyan fő kérdéssé válik a minőség. Nem mindegy egy-egy dolgozónak az, hogy évente hány pár cipőt kell vásárolnia. Helyes lenne a 4.pontban felhivni a figyelmet a minőségre. Én nagyon tartózkodnék a profilok örökös rendezéséről. Ez rendszerint erőviszony kérdése. Ezt messzemenően szem előtt kell tartani, mert óriási károkat okoz népgazdaságunknak. • Az anyagban fel van vetve, hogy a kerületben tanácsi t$s minisztériumi ipar között hogyan néz ki a beruházás. A minisztériumi ipar viszi el majdnem mindet és a tanácsi ipar nagyon keveset, mivel a tanácsi iparnál jelzett 39 $-os beruházás jórészét a Gázmüvekre kell értelmezni, de a Gázmüvek beruházásában nemcsak a kerületi, hanem az összes benne van, igy pl. az is, hogy Sztálinvárosból felhozzák a gázt Budapestre. Másik fő kérdésre kellene irányítani a figyelmet: fontos lenne megtalálni azt az utat, hogyan lehetne a mi műszaki értelmiségünket, műszakiakat komozditani onnan, ahol még ma van. Sokszor tervezgetnek olyan dolgokat, ami már másutt régen megvan. Fejlődésünk alaptörvénye, hogy elinduljank ők is ezen az utón. . / . SS**#** ív
