Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1958 (HU BFL XXXV.13.a/3)
1958-05-30
; ~ ^ ~ ^ 1 ■ " ^ “ -------t~ » • > * é- 4 -kát, mind a két kezük meg van erősen kötve és még sincs teljes létszám. Ezzel nem értek egyet, feltétlen be kell tölteni a hiányokat, mert az csak az elvtársak segítségére szolgál. Kovácsié Ívtárs: 1945-től, ha megvizsgáljuk a káderek helyzetét megállapíthatjuk, hogy a leghűségesebb, legáldozatkészségesebb elvtúrsak voltak, azonban nagyon sok közülük elkallódott. Ha megnézzük a VIII. kerület káderállományát, már rögtön tisztában vagyunk azzal, hogy sokan lemorzsolódtak. A káderek 70 f'-a szakmai képzettség nélkül dolgozott, illetve mint pártkáderek, pártfunkcionáriusok teljesen elszakadtak a tanult szakmájuktól. Hiba volt, hogy nem adtunk ezeknek az elvtársaknak módot arra, hogy szakmai fejlődésüket gyarapítani tudják, vagy bizonyos szakmát elsajátítsanak. Ez a legnagyobb bűn a pártkáderekkel szemben. De lehetetlen az is, hogy az elvtársak könyörögjék ki a pártiskolára való küldést. A legtöbb pártmunkás még ma is 12-14 órát tölt az üzemben, ezeknek az embereknek nem jut idejük arra, hogy olvasa- _ nak különböző folyóiratokat. Ha viszont túlterhelik magukat az elvtársak akkor jelentkezik a kimerültség, a családi problémák,stb. tehát ezt a kérdést intézményesen kell megoldani a jövőben. Nikáné elvtársnő: Ismerve a pártapparátus összetételét - az előző időkből - most megnyugtató képet mutat, a műveltség szempontjából azonban javítani lehet és kell is. Elsősorban javasolom javítani a jelenlegi apparátus összetételét. Ezen belül küldjük iskolára az elvtársakat. Az ellenforradalom után az iskoláztatás a felére csökkent. Súlyos hibának tartom, hogy el lett törölve a Vörös Akadémia. Javaslom, hogy legalább egy, egyéves gazdasági iskolát kellene létrehozni, hogy a kádereink ott komoly képzettségre tegyenek szert. Szakmai gyakorlatból egyes helyeken, - nem kis mértékben - gyakori a kiesés. Ez a probléma sok helyen foglalkoztatja az elvtársakat. A titkárok a legtöbb helyen üzemi munkások is egyben. Ha a pártmunkájukat tökéletesen látják el sok esetben kell a mun—n kapad mellől elmozdulni, anyagi hátrányban részesülnek s a szakmai gyakorlat kiesése is patasztnlható. Kínában pl. a függetlenített pártmunkások is bizonyos időre termelő munkát végeznek. Ha nem is vetették fel az elvtársak, de tapasztalatból tudják, hogy milyen fontos az egyénekkel való foglalkozás kérdése. Tudják az elvtárpak, hogy ezen a téren nagy változás van. Az apparátus vezetői ma már sokkal többet foglalkoznak az apparátus munkatársaival, mint régen. Nem akarom itt Bakó elvtársnőt dicsérni, de ő ezt a problémát helyesen és jól oldotta meg. A jelentés felvet egy kérdést. A titkárokat fizikai munkakörből áttették más munkakörbe. Ez sok helyen ellenségeskedésre adott okot. De ezt az élet hozta magával. A titkárok képtelenek voltak egyes helyeken a fizikai munka mellett tökéletesen ellátni a titkári teendőket. Végül mindkét területen 50 JÓ-oa munkát végeztek. Én nem tartottam és nem is tartom helytelennek azt, hogy a titkárokat olyan munkaterületre állítsák, ahol a titkári teendőiket is el tudják látni. Ezt a kérdést szerintem nem kell olyan szigorúan vizsgálni. Ezek az elvtársak Így is leterheltek, s ha véletlen van egy szabad estéjük akkor ők is hazamennek a családjukhoz. . / . o <r\
