Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.13.a/1)
1966-10-22--23
i- 8 -azonosság a részérdek ellentmondásainakeresztül valósul meg. Érthetőbbre fordítva a szót a dolgozó emberek érdekazonossága nem jelentiazt, hogy adott esetben, adott rétegek között ne lennének ellentmondások. Ez egyáltalában nem baj, hiszen a mi társadalmi körülményeink biztosítani tudják, hogy a? ellentmondások ne legyenek tartósak s egyáltalában feloldhassuk ezeket. Igen ám, de én úgy gondolom ahhoz, hogy feloldjuk ezeket az ellentmondásokat valahol ki kell fejeződni ezeknek. Nagyjelentőségű ebből a szempontból a választásokról hozott uj határozat, s ugyaiilyen jelentős lesz, ha a legkülönfélébb választott demokratikus testületekben nem tartjuk kimondatlanul is kötelezőnek, hogy mindenki a párt és az ország közös érdekeiért emeljen csak szót. Ugyanilyen, vagy talán még ennél nagyobb jelentősége lehet, ha a sajtó is teret adna ezeknek a részleges ellentmondásoknak. Ne haragudjanak a hasonlatért, sem a sajtó vezetői, sem a kollégák, de eddig mintha olyan módszerrel éltünk volna, rnint a gyermeknevelésben szokásos bizonyos 10-15 éves életkoron alul. Ilyenkor arra törekszik a szülő, hogy ne jusson a gyermek tudomására olyasmi, ami mggzavarhatja k ^ a gondolkozását, esetleg fejlődését, rossz utakra csábítja, s amelyre még nem érti meg a valódi magyarázatot. Úgy hiszem azonban, hogy az ország népe túljutott ezen az életkoron, s nem lehet tovább úgy"nevelni" a mi szakmánkra lefordítva agitálni, hogy csak a jót mondjuk meg, a rossztól megkíméljük az embereket. A rossz alatt most mindaféle káros ideológiai befolyást és a mi rendszerünk számára kedvezőtlen tényeket értek. Egyébként is az az elv, hogy mondjuk mindig a jót az embereknek, hogy majd ők is jót cselekedjenek a görög filozófusok óta használhatatlanságáról tett tanúbizonyságot. A mi korunkban különösen igénye van az enb ereknek arra, hogy a felmerülő lehetőségek közül maguk válasszanak. Félreértés ne essék igazán nem szeretném, ha azt hinnék, hogy a kapitalizmus ideológiájának szeretnék terep:; t biztosítani a magyar sajtóbai. Mindenekelőtt belső ellentmondások kifejezéséről van szó, s annyiban a velünk ellenséges ideológiákról is, hogy egyre kevésbbé végezzük árnyékba xolást,az embereknek üudniuk kell, hogy mivél állítjuk szembe a mi ^ ideológiánkat. Ha mi megfelelő érvekkel tudjuk alátámasztani világnézetünk igazát, -se tekintetben igazán nem panaszkodhatunk, hiszen az elmúlt években óriásit fejlődött a mariizmus tudománya, óriásit fejlődött az élet a szocialista országokban, akkor nem kell félni attól, hogy az emberé: a másikat választják. Ez a fajta újságírás pedig egy rpppant nagy dologban adna segítséget a pártnak ti. hatásosságában, mert mindezideig ha a sajtót vizsgálták, számbavpttók azt mennyiségileg: hány lap van, hány példányban jelenik meg stb. számbavették a bennük található cikkek arányát azt, hogy mivel foglalkoztak a lapok, mivéL nem, volt-e bennük ideológiai hiba vagy sem. Mindezeknek a számbavétel, e a jövőben is fontos, de talán még ennél is fontosabb, hogy a párt legelsősorban arra figyeljen, mennyire hatásos ez a sajtó, mennyire tudja a párt eszméit átadni az embereknek, s mennyire tudja ezekkel az eszmékkel mozgósítani. A hatásossághoz viszont szerintem legalábbis szi&oruan hozzátartozik az, hogy.az életben meglévő ellentmondásokat őszintébben és teljesebben tükrözzük. Azt is el kell mondani, hogy a párt Politikai Bizottsága e tekint etbm már jelentős lépést tett, amikor határozatot hozott a tájékoztatásról, amely ilyen alapvető elveket szögez le, hogy a katonai és gazdasági államtitkokat kivéve mindent meg lehet irni, mindehért, ami megjelenik a főszerkesztő a felelős, és hogy a lapokban megjelent vóleménydtnek n^n kell okvetlenül azonosnak lenni a párt, vagy a kormány álláspontjával. */• 1 | Ak 1 jü Í-. • Líl: _ ... s,t*
