Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.13.a/1)
1962-10-20/1
- 52 -Marosán elvtárs ügyére gondolok. Ez a kérdés itt a Pártértekezleten a vitában nem kapott helyet, de gondolom, ebből ne vonjunk le olyan következtetést, hogy ez már a széles párt-közvéleményben, vagy pártonkivüliek körében teljesen elintézett, megértett ügy. Legalábbis a mi ismereteink szerint még alaposabban magyarázni kell. Van egy olyan jellegű tapasztalatunk, - a különböző vitákból szűrtük le ezt, - Hogy a kérdés megértését az teszi sok ember számára nehézzé, hogy általában az emberek politikai okokat keresnek mögötte és találgatják, hogy milyen politikai kérdésben van nézeteltérés. Már hallottunk olyan találgatást, hogy nem ért egyet Marosán elvtárs a párt szövetségi politikájával. Közben az igazság az, hogy Marosán elvtárs a beadványában is hangsúlyozza, hogy egyetért a párt politikájával. Ha Karosán elvtárs nem értene egyet a párt politikájával bármilyen kérdésben, akkor az emberek számára valóban érthetőbb lenne a kialakult helyzet és a mi dolgunk is könnyebb volna, mert ezt a politikai vonalat védeni, azt hiszem, egy kommunista számára sem nohéz. Viszont azt általában nagyon elitélik az emberek, hogy 5 héten keresztül nem volt hajlandó szóbaállni a párt legfelsőbb szerveivel, a Politikai Bizottsággal, sőt a Központi Bizottság ülésére sem ment el. Ha problémája volt Karosán elvtársnak, volt alkalma arra és lehetősége, hogy nézeteit felvesse, tisztázza, stb. ö azonban nem a pártszerü utat választotta. Az okokról nem kívánok beszélni, a határozatot ismerik és valószínű, Bakó olvtársnö részletes információt adott erről. Csak egy személyes élményt engedjenek meg ezzel kapcsolatban. Emlékszem egy beszélgetésre, még abból az időből, amikor Marosán elvtárs a Budapesti PB titkára volt. 1958-ban egyszer tett olyan kijelentést néhányunk előtt, hogy akkor tenne helyesen, ha most állna fel a funkciójából és Visszavonulna. Akik ezt hallottuk, természetesen nem vettük komolyan ezt a kijelentést, annyira képtelennek látszott, hogy valódi szándéka lenne ez. Most viszont a dolog megértésében van jelentősége az akkori véleményének, hogy tulajdonképpen már akkor is foglalkozott az elraenés gondolatéival. A rossz azonban az - és ezzel okozott kárt a pártnak, - ahogy ezt megtette. Végezetül, e kérdéssel kapcsolatban újból szeretném megismételni, hogy az elkövetkező időben igen komoly felvilágosító munkát kell végezni a párttagok körében, a tömegek körében, a pártegység megszilárdítása érdekében. A másik izgalmas kérdés, ami az embereket foglalkoztatja és ez sokkal állandóbb probléma, mint az előző, az életszínvonal alakulásának kérdése. Ismerik az Elvtársak az irányelvekből, hogy 1961-1962-ben a reáljövedelem másfél-két százalékkal növekedett. Bár az utóbbi két évben ez a növekedés igen lassú, raégis jelenleg az 5 éves tervben erre az időszakra kitűzött színvonalon vagyunk. Ez pedig azért lehetséges, mert 1959-ben és 1960-ban az életszínvonal emelésére vonatkozó tervünket bizonyos fokig túlteljesítettük. Az emberek megértik azt, hogy az életszínvonal 1961-1962-ben nem emelkedett kellőképpen. Ismerik az okokat: mezőgazdaság átszervezése, a honvédelmi kiadások növekedése, valamint egy 3-ik tényező is, amiről keveset szoktunk beszélni, a gyarmati sorsból felszabaduló, függetlenné váló országok anyagi támogatásában is bizonyos mértekig kivettük a részünket. Az; hogy mindennek ellenére az életszínvonal igy alakult, ezt főleg annak köszönhetjük, hogy az ipar gyorsabb ütemben fejlődött, a feszítettebb terveket is teljesítette. A jövőt illetően is a fő kéi'dés az életszínvonal emelése, amit az 5 éves terv abban a formában tűzött ki célul, hogy a reáljövedelmet az elkövetkező 8
