Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1957 (HU BFL XXXV.13.a/1)
1957-06-01
r " ■ ~ ■ ^ - ——t~ t® || I | ,v» - 21 - .? ? X A* , g Elvtársak! Én nem vagyok kegyetlen ember, és utálom a hóhérokat, gyilkosokat, de légióként utálom azokat a gyilkosokat, akik most verekednek a halálbüntetés ellen, azokat az álhumanistákat, akik mikor elővesszük a gyilkosokat egyszerre megszólal a lelkiismerete, hogy nem-nem-nem, ártatlanokat végzünk ki. Nem Elvtársak, nem erről van szó, hanem arról, hogy országot és államot vezetni kell tudni. Ha nem tettük volna meg, amit megtettünk, akkor mi az osztályt árultuk volna el, az egész néphatalmat. Magyarországon nem volt kedves és kellemes harcolni, verekedni higygyék el, de amit .tettünk, az kötelességünk volt. Utolsó a pártegység kérdése: érintettem azokat a kérdéseket, melyeket szükségesnek tartottam itt elmondani. Az a tanulság és tapasztalat számunkra 19-ről is, hogy az a pártegység, amely akkor létrejött, nem volt igazi. Az a pártegység, amely 48-ban létrejött, az is csak részben teljesitette politikai- történelmi feladatát. Az igazi pártegységnek annak kell lenni, ahol a fő elvi kérdésekben a párt valamennyi tagja egyetért. 1 Melyek ezek a kérdések? irN A marxizmus-leninizmus elfogadása és általános szabály, elv és ezen belül mindaz, amit a mi viszonyainkra kell alkalmazni, vagy amit a magyar viszonyok adnak. A proletárdiktatúra adott korszakában elismerése annak, hogy ennek a funkciónak erőszakszerepe van. A párt elszámolni köteles és tartozik az osztálynak, hogy hogyan töltötte be ezt a funkciót. így sorolhatnék még sok kérdést is: a munkásparaszt szövetséget, a prol tár internacionalizmust. Nekünk nincs alkunk senkivel sem, nekünk táncolhatnak a botcsinálta teoretikusok, ebben a nagy áramlatban ők csúsztak el a banánhéjon. És szerencse, hogy nem tudták az egész országot elcsúsztatni, ezen belül lőhet vita. Ezt a pártegységet - bármilyen cimon: revizionista, szociáldemokrata nézeteivel - senki mog nem bontja, ki vele a pártból, legyen az bárki. A Magyar Kommunista Párt közel. 4o esztendő, harcában, küzdelmében /->• sok tapasztalatot gyújtotta szektás és revizionista hibákból. Ha nem tanult, akkor ez a párt örö ké átok alatt állhat és ezoket a tragikus fordulatokat csinálja meg. Pontot teszünk október 23.-a után ennek a játéknak a végére. Minden okos gondolatot megfogunk nézni, vizsgálni. Ne követeljék az elvtársak, hogy minden kérdést egyszerre oldjunk meg, a főbb kérdéseket akarjuk megoldani, aztán mindenkit levakarunk, aki úgy gondolja, hogy nagyon biztonságban van a maga helyén, s visszaél azzal a hatalommal, amit kapott. A pártegység tehát szent lesz - szent kell, hogy legyen mindenki előtt: túl drága árat fizettünk érte. Ezen belül a párttagok kötelező pártfegyelme, a párttagok kötelező titoktartása: ha rá fogunk jönni valahol, hogy pletykás, akkor azt a pártból kizárjuk. Amit a párttagok vitatnak, beszélnek meg, az a párttagság dolga. Azokra sem tartozik, akik nem tagjai a pártnak, noha a párt szükségesnek tartja, hogy azt oda vigye. Miért? Mert akkor elvész a jelentősége annak, hogy nyugodtan megmondjuk az igazat, őszintén a véleményünket, akkor sarokba szorítunk embereket, akik a véleményüket nem merik megmondani. Azért helyeslem Bakó elvtársnő előadásában az őszinteség hangját, amit kifogásoltam az az, hogy nem dobta föl a labdát felénk, mert kétségtelen, hogy ők verekedtek, kínlódtak és kevés segítséget kaptak. Amit kaptak azt a Központi Bizottságtól kapták, csak politikai segítséget, de ezzel minden nem lett megoldva. . / . d 2- j . -•*. -4tWN.-«r
