Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.12.a/3)
1985-03-06
n- 3 -Nálunk gazdagabb országokból érkező utasok is elismerően szólnak e szolgáltatásról. Ahhoz, hogy ezt a szintet elérhessük és megtarthassuk, szükséges volt államunk nagymértékű támogatósa. A közel két évtizeden át felmerülő milliárdokkal segítette a fejlődést. Jelenleg közel 40 milliárd az a vagyon, amely az évek során felhalmozódott a különböző létesítményekben. Vállalatunk dolgozói, párttagjaink számára megnyugtató volt, hogy az irányelvekben a további fejlődés Ígéretét olvashatjuk. Szerepel a tervekben, hogy tovább épül a Metró, s biztosított a tömegközlekedés elsőbbsége. Szükséges atovábbi^ támogatás, hiszen vállalatunk jellegéből adódóan saját erőből nem képes további lépésre. Ez a politikai és gazdasagx támogatás kötelez bennünket. Kötelességünk megőrizni utasaink kedvező véleményét, fenntartani eszközeink műszaki állapotát, tovább javítani a forgalmat ott, ahol erre szükség van. Ahhoz, hogy az előbb ismertetett célokat elérhessük, szükséges a gazdasági környezet megfelelő reagálása, a gazdasági szabályozó rendszer 1985. évi változásai alapokat teremtettek. Vállalatunk a közszolgáltató vállalat kategóriába került, s a szabályozó változások több vonatkozákban is érintenek bennünket, melyek hatásai minden területen érzékelhetők lesznek. Külön foglalkozik Ródei elvtársnő az önállóság kérdésével. Azt kell mondani, hogy a vállalat az eddigiekhez képest jócskán szabad kezet kapott.Példának említi az érdekeltségi alap viszonylag tág felhasználási lehetőségeit. A vállalat a megtermelt nyereségét szabadon használhatja fel fejlesztésre, vagy a dolgozók jövedelmének emelésere a vállalat mindenkori céljait figyelembe véve. Meg kell azonban értenünk és másokkal is meg kell értetni, hogy ez , az önállóság nem járhat rablógazdálkodással. H°zzó szokni, hogy a megnövekedett szabadság megnovekedett felelősséggel jár ée el kell érni, hogy a jó munka erkölcsi és anyagi elismerése is fokozódjon. Ugyanakkor a számonkérést szigorítani kell. A jövőben sem mehetünk el a felelőtlenség, a rossz munka ">ell®« elnézően, behunyt szemmel. Nem elégedhetünk meg a szóbeli "ejnye-bejnyóvel"• Csak igy, a jutalmazás és a számonkérés egyensúlyénak njeQ- teremtésével, a kapott önállósággal tudunk és jól tudunk é In i Úgyszintén kényes kérdés, hogy vállalatunk kenysége az új szabályozók megjelenésével jelentősen meg növekedett. Addig, amíg az 5. ötéves tervben 8 ^J^es kát a teljesítmények felfuttatása volt a cél, a 6*otfves terv mór a minőség követelményét helyezte ®^tórbe# s most 1985-től a minőség szintentartása mellett vállalatunknál . is a figyelem középpontjába a gazdaságosság ós a takarókosság került. Rendkivül komoly hatása lesz Y n életében annak, hogy hogyan tudunk a költségekkel gazdálkodni. A takarékosság figyelmen kivül hagyása, vagy az esetleges ésszerűtlen pazaulás a vállalat egész nyereségét elviheti, vagy ellenkező esetben jól gazdálkodva, szép eredményeket érhetünk el. L, toJ ! ——i ^---