Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.12.a/3)
1980-02-05
r n tak a lakásépítés támogatására is. Bár a vállalatok, szövetkezetek feladatuknak tartják a munkakörülmények javítását, a kerület általános helyzetéből következően lényeges változást nem tudtak elérni. Csak kis mértékben sikerült csökkenteni a több gyermekes családok gyakran jelentős anyagi gondjait, lakásproblémáit. A kerületi Pártbizottság továbbra is elsőrendű feladatának tartja a munkások között végzett politikai nevelőmunka hatékonyságának növelését, szociális helyzetük jobbítását, gondjaik megoldásának segítését. Kerületünk összdolgozóinak 46%-a, a munkások 38%-a nő. A kereskedelemben, a szolgáltatásban, a hivatali, intézményi területen a nők aránya 55—65%. 1975-höz képest a dolgozó nők száma 2%-kal, a munkásnőké 5%-kal csökkent. A munkaerőhiány — különösen a kereskedelemben és s szolgáltatásban — a nődolgozóinkat érinti súlyosabban, közülük főleg az idősebbeket és a középkorúakat. Ők vállalják a munkát a hiányzók, a GYES-en levők helyett is. Jelentékeny részük bejáró, ingázó. Pártszervezeteink ennek tudatában szorgalmazzák a nők élet-, szociális és munkakörülményeinek javítását, elsősorban a nehéz fizikai munka gépesítését. * A szociális gondok enyhítése mellett egyes pártszervezetek — főleg a testületek — kisebb figyelmet fordítottak a nők között végzett politikai nevelőmunkára, a nők közéleti tevékenységének szervezésére, a vezetővé válás folyamatának segítésére, a nőbizottság munkájára, a GYES-en 5 levőkkel való foglalkozásra. Kerületünk értelmisége országos viszonylatban is jelentős szerepet tölt be a párt politikájának ismertetésében és megvalósításában. Tervezőintézeteink, főiskolánk és egyetemünk, kiadóink, színházaink munkája befolyásolja gyermekeink nevelését, a szakemberképést, művészet- és művelődéspolitikánk eredményes érvényesítését, a lakosság tájékoztatását, a főváros és az ország, a népgazdaság fejlődését, a fejlett szocializmus építését. A haladó forradalmi magyar értelmiség hagyományainak követői, méltó folytatói az intézményeinkben dolgozó kommunisták és párton kívüli barátaink. Kerületünkben mintegy 30 000 fiatal dolgozik vagy tanul. 50%-uk fizikai munkát végez, az értelmiségiek aránya 10%, az alkalmazottaké 16%, a diákoké 24%. Szakmunkásképző intézeteinkben ötezer fiút és leányt készítünk fel a munkáséletre. Az ifjúsági mozgalmi munka, a kulturális, a sport- és honvédelmi tevékenység, a szórakozás, az együttlét tárgyi feltételei kerületünk vállalatainak, szövetkezeteinek, intézményeinek többségében rosszak. Az ifjúság kollektívái helyiség- és létesítményhiánnyal küszködnek. Párt- és KISZ- szervezeteink — az új lehetőségek keresése mellett — szorgalmazzák, hogy a meglevő, erre alkalmas helyiségekbe, a kerületben mindenütt, fogadják be a fiatalokat is. A pártszervezetek továbbra is tekintsék kötelességüknek az ifjúságpolitikai határozatból adódó feladatok következetes végrehajtását, segítsék elő, hogy a fiatalok szocialista szellemű nevelése valóban össztársadalmi üggyé váljék. A kerületben élő felnőtt korú emberek egyharmada (27 500 fő) nyugdíjas. A nyugdíjasok 27%-a havi 1370 Ft alapnyugdíjat kap. Az öregek segítését állami és össztársadalmi feladatnak tekintjük. A szociális segítségre szorulók aránya jóval meghaladja a fővárosi átlagot. Évről évre emelkedik az önmagukat ellátni képtelenek, az egyedül élők, a házi gondozottak létszáma. Kedvező körülmény, hogy a hivatásos gondozók mellett tiszteletdíjas és társadalmi aktivisták is gyámolítják őket. A gondozói hálózatot tovább kell fejlesztenünk, mert az igény állandóan fokozódik. A három működő öregek napközi otthonában 320 fő részesül ellátásban, korszerűnek nem nevezhető körülmények között. A kerületi tanács az idős emberek életkörülményeit rendkívüli és rendszeres segélyekkel igyekszik javítani. (1975-ben 3 millió forint, 1978-ban 5 millió forint segélyt fizetett ki. 1975-ben 110 fő részesült házi szociális gondozásban, 1978-ban 520 fő.) Azok gondjain, akik dolgozni tudnak és akarnak, a szociális foglalkoztató igyekszik enyhíteni. Mindez azonban csak valamelyest enyhíti a súlyos gondokat. Kevés az ebédeltetési lehetőség, g a naPközi otthoni férőhely, nem elégséges a házi szociális gondozás, a házi betegellátás kapacitása. A helyzet javulását eredményezheti majd a Dózsa György útra tervezett gondozási centrum meg-6 ■ « m ■ Q 1 m 1 ^ 1
