Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.12.a/1)
1985-02-23
r n 58 amelyek újra lehetővé teszik - legalábbis bizonyos korlátok között - embernek ember által való kizsákmányolását/, akkor ezt nyiltan mint szükségszerű, a fejlődéssel törvényszerűen együttjáró korlátot kell vállalni és azt, ami gazdaságilag elkerülhetetlen nem szabad mint erkölcsileg elismertet és kívánatost felmagasztositani.Egyébként erre Lenin már példát mutatott, amikor a szocializmust elvileg is bizonyos szerrpontból igazságtalan társadalomnak nevezte, mivelhogy a munka szerinti elosztás elve az egyének számára lehetetlenné teszi, hogy mindenki egyformán a szükségletei szerint részesedhessék a társadalmi javakból. Ha az iskolának nem segitünk abban, hogy vállalhassa tudatosan a megkülönböztetést gazdasági és morális szabályozók és szabályozás között, lemond saját területének különösségéről, amit az alapvető társadalmi tevékenységekbe való bevezetés mellett és ennék talaján mégiscsak egy szocialista módon normativ magatartás /és rrorál/ kialakításában kell elsősorban megjelölni. A munkára nevelés szempontjából - ez azt jelenti, hogy az iskolának non szabad azt állitania /hazudnia/ önmagáról és az általa megvalósított nevelés elveiről, hogy ezek az elvek a szinkron társadalmi valóságot mozgató elvek: nem szabad a valóság úgymond morális igazolására törekednie: a valóság megértésére, az ehhez szükséges tudás és megismerési eszközök birtokbavételére kell nevelnie és annak a különbségtételnek a tudomásulvételére és cinizmus nélküli elviselésére, hogy nem minden igazolható egy távlatokban releváns morál kategóriáival, ami a pillanatnyilag vagy egy ideig releváns szükségleteknek való megfelelés okán jogosult. Ha az iskola beviszi /és nemcsak szenvedve megtűri/ ezt az ellentmondást falai közé, akkor természetesen ellentéteket is bevisz, fel kell tehát adnia az iskolaközösségnék mint tanulói közösségnek a homogenitásába vetett idealijssztikus reményeit. A fiatalok családi hátterüktől, társadalmi rétegezettségüktől és ettől determinált perspektíváiktól függően méginkább eltérő attidüdöket fognak képviselni a munkával kapcsolatban, saját tevékenységükkel kapcsolatban is. Az iskola kiútja mai, sok helyütt mutatkozó zavarából, tehetetlenségéből csak az lehet, ha nem diszkvalifikálni, elfoj- 1 tani akarja e pólusok egyikét, hanem nézetében értékrendjében odaáll a másik pólus mellé, ha tehát közdőképessé teszi önmagát, amelyen meg lehet tanulni a társadalmi küzdelmek nehézségeiben való helytállást, el lehet sajátitatni az éhhez szükséges szellemi és jellembeli eszközöket. Ez szükséges ma az élethez. A beszámolót elfogadom és a szóbeli kiegészítést is. u 3 f
