Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.12.a/1)

1985-02-23

r n

40 -Az nem kétséges, hogy a mi világunkban a művészetek, s a művészek nem csinálják a politikát, hanem szolgálják, és ha egy kicsit szigorúbban fogalmazunk, akkor kiszolgálják, önállóságuk sérelme nélkül. Le kell tenni arról a hosszú évtizede, sőt több, mintegy évszázada folyó vélelemről, hogy akár az irodalom , vagy akár a szinház látnoki erővel rajzolja fel, fogalmazza meg a társadalmi vagy a politikai jövőt.

Tükrözi a jelent, s csak felcsillantja a jövőt és ez a dolga. Minden politikai rendszernek, s természetesen a mienknek is kialakult a sajátos intézmény-rendszere. A művészetek sokszinüek, törekvéseik és magatartásuk is sokszor rendkivül változékony, és ez el is fogadható addig, amig nem ellenséges.

A Magyar Népköztársaság kulturális politikájának ugyanis meg van a maga intézményrendszere, akár a tudomány-politikáról, akár oktatáspolitikáról, akár a müvészetpolitikáról van szó, s amely szolgálni tudja a kultúrpolitikai célt.

E pár gondolat után szólok a színházművészet szerepéről és jelentőségéről ebben afeladatban. Mi ugy véljük, hogy a szinház olyan nyilt fórum, amely közvetlen szubjektív hatásának erejével és érvényesítésével nagyon érzékenyen és rendkivül bonyolultan képes bemutatni azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek körülveszik.

A szinház nem élhet függetlenül attól a környezettől, amely körülveszi. A szinház a valóságot tükrözi ebben a környezetben. A szinház nem "hazudhat", mert minden művészetnek, és igy a színháznak is a hazugság a csődje. Az igazság^ keresése társadalmi tudatformálás eszköze, de minden hazugság nélkül. Itt most nem az a dolgunk, hogy a kérdés mélyére mutassunk, hanem az, hogy mutassuk e azt, hogy a szinházmüvészet törekvésein belül szóljunk arról, hogy kinek mi dolga ebben a feladatban.

L_ _j