Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.12.a/1)
1980-02-23
A GAZDASÁGI ÉPÍTŐMUNKA FELADATAI Az irányelvek vitájában felszólalók megkülönböztetett figyelemmel és beható részletességgel elemezték a gazdasági építőmunka feladatait. Noha a részletekben volt nézetkülönbség, abban egységes álláspont alakult ki, hogy a dokumentum nyíltan és reálisan körvonalazza az ötéves terv eddigi megvalósításának helyzetképét, és a lehetőségek felelős elemzésével, az előrejelezhető, illetve a ma még nem prognosztizálható tényezők számbavételével jelöli ki a következő középtávú terv időszakának gazdaságfejlesztési irányát. Egyértelmű volt az a megítélés is: helyeselhető, hogy a dokumentum határozottan állást foglal a gazdaságirányítás bevált módszereinek következetes alkalmazásában és továbbfejlesztésében. Szövegmódosító javaslat érkezett a gazdasági építőmunkáról szóló fejezet 1. pontja 2. bekezdésének ehhez a mondatához: „A növekedés teljes egészében a munkatermelékenység emelkedéséből származzék”. A javaslat kéri hozzáfűzni ehhez a mondathoz: „az eszközhatékonyság egyidejű javulásával”. A módosítást elvi és gyakorlati megfontolásból ajánljuk elfogadásra. A nemzeti jövedelem növekményét egészében ma már nem célravezető a munkatermelékenységből, az élőmunkából származtatni, mert ez nem fejezi ki az eszközhatékonyság rendkívül megnőtt szerepét, jelentőségét az intenzív gazdálkodás körülményei közepette. Erre intenek a közelmúlt évek, az ötéves terv első három évének tapasztalatai is, amikor nőtt ugyan a munka termelékenysége — méghozzá a nemzeti jövedelem növekedésének mértékét meghaladóan —, de közben romlott az eszközök kihasználása, az eszközhatékonyság. Elvi értelemben a társadalmi munkaráfordítások rendkívül fontos — sőt, korunkban növekvő jelentőségű — eleme a holtmunka, ami egyszersmind az élőmunka hatékonyabb felhasználásának is meghatározóan lényeges feltétele. Noha az előbbi fejezetben már utaltunk rá, a vitában a gazdasági feladatokról szólva is nyomatékosan húzták alá az ellenőrzés —egyszersmind hangsúlyosan a pártellenőrzés — megnőtt szerepét, jelentőségét, jelezve azonban azt is, hogy ez nem jelentheti a máris túlzott adminisztrációs terheket okozó, párhuzamos ellenőrzések tovább-burjánzását. A lényeges — és minden ellenőrzést megelőző, illetve az ellenőrzések társadalmi célzataként is értelmezhető — feladat a személyes felelősség további erősítése az állami és a pártéletben egyaránt. A társadalmi vita különösen sokrétűen, az országos, a helyi és a személyes tapasztalatok mérlegelésével vizsgálta az érdekviszonyokat. Rámutattak: már a XI. kongresszus határozata szólt társadalmunk hármas érdektagozódásáról, a személyes, a csoport- és a társadalmi érdekek viszonyáról, s helyeslik, hogy e társadalmi kapcsolatrendszernek a XII. kongresszust előkészítő dokumentum is nagy figyelmet szentel. Egyetértenek a párt elvi alapon nyugvó gyakorlatával, amely a hármas érdekrendszert objektívnek Ítélve, teret ad érvényesülésüknek. Természetesnek I tekinthető — mert az érdekek objektív jellegéből következik — az is, hogy érvényesítésük során konfliktusok adódhatnak. Számolnunk kell azzal, hogy a következő esztendőkben, az előttünk álló bonyolult feladatok, a mérséklődő vállalati jövedelmek, az életszínvonal megőrzését előirányzó és erőteljesebben differenciálódó kereseti viszonyok közepette az érdekek ütközése fölerősödhet. Ezért is ítéljük most különösen fontosnak a párt alapelveként hangsúlyozott sorrendiséget, a társadalmi érdek elsődlegességét, s ennek folyamatos, gyakorlati érvényesítését. A társadalmi érdek ugyanis, a személyes és a csoportérdekek szükségszerű ütközése nyomán, végül is kifejezi a dolgozók közösségének — egyszersmind minden tagjának és csoportjának — tartós, meghatározó érdekeit. ■ 6 toj | l-Z i | i— III.
