Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.12.a/1)
1966-10-28/1
r ... n Élénken emlékezet nkben van Kádár elvtárs egyik, a konszolidáció időszaka elején elhangzott megállapitása, amely szerint "nem azért vagyunk itt, hogy szépeket mondjunk egymásnak." Ezt bátran normának tekinthetjük és a továbbiakban utalni is fogok a nehézségekre, változást igénylő módszerekre, elkövetett hibákaa is. De azért ma már 19B6- ban, tudunk egymásnak a fejlődésről, népünk, munkásosztályunk helyzetéről szépet is mondani. Ha áttekintjük fejlődésünk legfiatalabb évtizedét ugy meg kell állapitanunk: sok tekintetben okunk és jogunk van a büszkeségre. 1936. politikailag szétzilált, bizonytalan jövőbe néző országban következett be, 1966-ban Magya.ország nemzetközi tekintélyében megerősödött, a szocialista és kapitalista világban egyaránt elismert ^ ország, jó kapcsolatokkal és szilárd belső renddel. Ennek a belső rendnek néhány tényezőjét - megint csak a teljesség igénye nélkül - igy lehetne összefoglalni: Befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását, egységes szocialista termelési viszonyokat alakítottunk ki a mezőgazdaságban, megkezdtük és sikereket értünk el a szocializmus teljes felépítésében. Ez a mondat önmagában is történelem! Hiszen azt jelenti, hogy a k&sparcella Magyaroszágnak vége, hogy a földesúri világ után a nadrágszij-földecskék világát is felszámoltuk, húsz év alatt két történelmi lépést tettünk a szocialista nagyüzemnirányába. f Ez a megváltozott struktúra egyben ki is állta a próbát. ^ Kiállta az ellátás biztosításában, a termésátlagok növelésében és a falu uj éle^e megteremtésében. Gondjaink vannak a tsz-ek elöregedésével, a tagság összetételével - de itt világméretben jelentkező problémáról, a városba áram( lásról van szó, amelynek igen sok az összetevője, s nem lehet magyarázni a "városias körülmények" vonzásával sem, egyedül ezzel legalábbis nem. Itt tehát az ipar megnövekedett vonzása is jelentős tényező. És ez nem véletlen. Az ipar - amelyről hajdan azt mondták, nélküle a nemzet félkarú óriás - régen átvette a vezetőszerepet, s 1936 és 1966. között túlsúlya tovább nőtt. A termelő ágazatokban foglalkoztatottak arányát 1956-ban az jeliemezte, hogy százból 34,6 jutott az iparra és az építőiparra - 51 a mezőgazdaságra.Most ez az arány csaknem megfordult: I 46,6 százalék az ipar, 37>4 százalék a mezőgazdaság, 16 százalék a forgalom részesedése. Az ipar azonban nemcsak relative került előtérbe, hanem termelését abszolút számokban is erősen növelte, tiz év alatt megduplázta. •/• I. —------- ■—fe
