Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Gazdaságpolitikai Munkabizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1982 (HU BFL XXXV.11.a/10)
1982
- 5 -en azo^ról a célokról és alapelvekről, amelyeknek a megvalósítását ezek a iormák vannak hivatva szolgálni. Három fő cél van: Az első és leglontosabb cél a gazdaság egyensúlyának javítása. A második cél a gazdasági hatékonyság növelése, és végül a harmadik a társadalmi szükségletek jobb kielégítése. E három cél együttes megvalósítását kell az uj szervezeti formáknak szolgálnia. A szocialista gazdálkodó szervezetek hatékonyságának növelését kell mindenfé>-képpen elérni. Ez csak akkor valósulhat meg, hogyha ésszerű kapcsolatok alakulnak ki a különböző nagyságú szervezetek között. Az ésszerű kapcsolatok alatt ésszerű munkamegosztást kell érteni. Olyan összhangnak kell kialakulnia a nagy, a közép- és kisvállalatok, illetve ezek különböző formái között, amely optimális hatékonyságú termelést biztosit, ahol a gazdasági hatékonyság a mérce, az dönti el, hogy milyen tevékenységet, milyen gazdasági szervezeti formában célszerű folytatni. Semmilyen más szempont, rendező elv nem érvényesülhet tehát. Azt várjuk ezektől a szervezeti formáktól, hogy radikálisan és viszonylag gyorsan csökkentik a ki nem elégített szükségleteket, tehát a hiánycikkeknek a körét, illetve a ma meg ki nem elégített szolgáltatásokat, ezen tevékenységek minőségének egyidejű javitasaval. Tehát a cél ittis kettős, a szükségletek jobb kielégitése» dnu egyrészt volument, másrészt pedig a minőségnek a javítását jelenti. Nem elhanyagolható es talán az eddigiektől eltérő uj szempont, hogy megkíséreljük jobban bevonni a lakosság szabad pénzeszközeit, termelési és szolgáltatási céljaink megvalósítása érdekében. Általános tapasztalat, hogy a félretett lakossági megtakarítások kb. 60 %-a elhalasztott keresletnek a forrását jelenti. Az elhalasztott kereslet mögött elsősorban olyan lakossági igények húzódnak meg, amelyek abban a pillanatban nem elégíthetők ki. Ilyenek a lakás, a gépkocsi, különböző lar tós fogyasztási cikkek. Ez a része tehát a lakossági megtakarításoknak nyilván nem mobilizálható. A lakossági megtakarításoknak van egy olyan része közgazdasági becslések szerint 35-4-0 %-a, amely egyszerűen a lakossági szükségletek kielégítése után fönnmaradó, el nem költhető, értelmesen be nem fektethető pénztömeg. Becslések szerint e pillanatban 40-50 milliárdra tehető a magyar gazdaságban az a lakossági, megtakarítás, amely értelmes cél nélkül pillanatnyi, laS nem fektethető be. Ha ennek egy részét társadalmi szükségletek kielégítésére, termelési, szolgáltatási célokra igénybe lehet venni, mobilizálni lehet, akkor ezzel a magyar gazdaság és a magyar társadalom csak nyerhet. Természetesen ehhez olyan mozgásformákat, oly szervezeti formákat kell találni, amelyek biztosítják, hogy a szocializmus alapcéljaitól nem ellentétes mechanizmusok alakulnak ki, amelyek nem engedik meg, hogy munkanélküli jövedelmek keletkezhessenek r n ^ 95
