Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.11.a/4)

1989-01-12

I

I

i

„ _ %

MŰVÉSZVILÁG

—^

.......................................... ...........

Ahogy volt, ahol volt... .A

z OSZK,

_________________ mint menedzser

i “Kísssas- atiírs---------------------------------------! y?T sem merülnek el a találkozást valamit. A Palazzo Vecchio előtt másként éljük meg Firenzében ez a „

I Giorgi© Vasárival, ha tehetnék. ott a Neptun-kút, amelyet ő is em- | azo bán nem csak egymástól való ! :luS‘ I Az OSZK-nak viszont van már

Persze valójában nem is tehetik, ht, amelyet azonban nem minősít, különbözőségünk következménye £ teszi de az elszenvedesere stúdiója, megyei halózata, es sajat

hiszen Vásári gyakorló művészként lévén, hogy a szobor még nincsen hanem minden nagy műalkotás sa- blzony "ebez hely" IaPJ.a- , .

es az itahai reneszánsz jeles alko- készen... Nos, minősítették a töb- játja. S ki tagadná hogy Firenze zetbe hozza .kiszolgáltatott.A. mo- Jo kezdemenyezes az is, hogy az

: 'óinak életrajzírójaként a firenzei biek: a firenzeiek, akik a Nagy Fe- épületeivel, képeivel szobraival noP°bl{m kenye-kedvere. Nyilván OSZK megyei kirendeltségei a

| — s ezzel az egyetemes —művészet hér névvel illették a Neptun-szob- együtt egyetlen hatalmas műalko- a ■ V?me.res vczetctt oda, hogy szakszervezettel közösen szervezmeghatarozó jelentőségű alakja rőt, ezt mondogatták: Ammanati, tás, amely évszázadok alatt szüle- «=gre idén januar 11-en megszülő- nek kihelyezett fogadónapot, mely-I volt. Az Uffizi monumentális Ammanati, de szép márványt tettél tett meg, hatása időben és térben a fu. ril? a mag7ar e‘oadomu- nek célja, hogy a városokban, natömbjei az építészt és a festőt egy- tönkre. A szobor ma is a helyén áll. szinte behatárolhatatlan s ma is tob°«atörnas menedzsele- gyobb településeken, a helyszínen

n

| aránt megidézik, de a Palazzo Hiába, a hagyományok, come újabb és újabb értékekkel gazdagoimpresszalasarol.. Milyen teremtsenek kapcsolatot a munkálj Vecchio nagytermében, az ötszá- éra..., n meg. á kút vize keUeme- I dik ^ 8 Z aS°" j '§az: a megszokás nem út, hanem | tatókkal, hogy így újabb zenész- j j

zak termében is az ö freskói eleve- sen enyhíti maga körül a forrósá- Az idei nyár kiállításai között M °Sak korlatja' munkalehetőségeket találjanak. Az

nítik fel Firenze történetének jelen- got. szerepelt például az építész Michel- Az Országos Szórakoztatózenei itthon végzett jó munka lehet csak

tős eseményeit. Aki persze Firenzébe látogat és angelót, valamint a Leonardo élet- Központ azonnal felismerte a je- az alapja az eredményes, külföldre

Hogy szerencsés dolog'volt-e a Vásárit is olvas, aligha merészelné, művének egy szeletét bemutató tár- tenlegi lehetőségeket, s lépett. Ma irányuló közvetítő tevékenységnek. ■

Mediciektől, hogy annyi megbízást ráadásul néhány ott töltött nap lat, a Belvederében Patay és Ray- mar, műit megtudtam, ők is a so- — A munkavallalasi lehetőség ■

adtak Vasárinak, az már más kér- után nyilvánosság elé tárni, mit is mond Nasher gyűjteményét állí- ropPÓban állnak. Vállalják a ha- gazdasági es jogi keretei országondés. Azt hiszem, az utókor többet látott, s hogy mit milyennek látott. tották ki. A modern szobrászat egy Z?1 muveszek teljes körű közvetítő- kent változnak, es helyenként no

nyert volna, ha már az ő korában A várossal való találkozás amúgy évszázada, a Palazzo Vecchio föld- set’ a munkahely megszerzésétől, a a maSyar.zene iránti igény Azt

él az a szemlélet, amely szerint min- is mindenki számára személyes él- szintjén pedig, a Sala d’Armében vízumok elintézésén keresztül a mar eddigi tapasztalataink alapjan

den értéket úgy kell megőrizni, ményt jelent, a „magunk” Firenzé- A fotográfia úttörői címmel mutat- munkavallalasi engedélyek beszer- világosán latjuk, hogy a latin or„come éra, dove éra”, azaz: ami- jét keressük, s abban, hogy ezt az tak be néhány száz fényképet Ro- ZeS®lg, ., , . ,, , P?aC$lyen volt, ahol volt, s nem kerültek egyszerre képzeletbeli és nagyon is bért Lebecke gyűjteményéből. , Zenésztarsadalmunkban koztu- Nagyon nehez oda betörni. Vi-i volna e XVI. századi munkák a valóságos helyet milyennek látjuk, Hétszáz éves falak, száz-száz- dott- h°gy f foglalkozások jó s szont könnyebb a dolgunk az eszakorábbiak helyére. De ha a freskó- abban nemcsak érdeklődésünknek ötven éves képek, némelyikük ép- bas?.os k‘egészlt° területe a kül- kl origókban, a Benelux allafestö Vasárival éppenséggel elége- van nagy szerepe, hanem annak is, pen a múlt századi Firenze Iátvá- foldl munkavaUalasi lehetőség. En- TM°kbalv?lla?kn7álaZfiSnLm

detlen vagyok, az Ötszázak terme hogy — például a restaurálások nyával. A falak és a képek embe- eddig egyedüli birtokosa a

legkiválóbb alkotása, Michelangelo miatt — mikor, mit zárnak el a tu- rekhez, eseményekhez kötődve jöt- Nemzetközi Koncertigazgatosag k°." 5r* ° ^a

Győzelem című szobra láttán bi- risták elől. Ez év nyarán deszkafal tek létre, a maitól alapjaiban kü- volt, de monopolhelyzete, mint je- . , J . . , ^

zonyosan előveszem könyvét, hogy választotta el a nézőtől például lönböző társadalmi közegben. eztuk’ az ^ztendo eleJen meg- a TM nd a hazal> mlnd a kulfoldi

újraolvassam: mi is történt a szin- Masolino és Masaccio freskóit a A változó elemeket azonban mint- ?LUtnt'.^Z PedlguJ helyzetet terem- P Az acél hnev úi lehetőcépeket

tén ide szánt Michelangelo-freskó- Santa Maria dél Carmine-temp- ha kiszűrte volna az idő, a képek t dj. Sf 3,Z OSZK hogyan ké- D:acoka’t kutassanak fel Nai>v

val, s párjával, Leonardo da Vinci lomban, érkezésünk előtt egy nap- és a palota terei ugyanolyan észté- szu t fe erre‘ seeftséeet ielent ehhez a külföldön

alkotásával, a nagy művekkel, pal zárták be az Uffizi Botticelli- tikai törvényeknek engedelmesked- . Tudják, hogy ezek megvalósítása jJLn_A manvai- művószek akik ió

amelyeken versengve dolgozott a termét, csak a székekkel eltorla- ve mutatták meg az emberi lét ál- jól felfogott érdekük. Persze egyik hír-ót keltik azm-szás mnvé’szeineí

két nagy mester. szolt ajtóból vethettünk egy pillan- landó értékeit. napról a másikra nem lehet Iátvá- Az OSZK a meeváltozott körül-Különös dolog Vásárit olvasni tást Simoné Martini Angyali üd- E szavak némileg fellengzősen nyos sikereket felmutatni, bár az közön is snedti a hazai mfü

Firenzében, sorai időélményt kel- vözlete felé... De jutott-e volna hatnak talán, hiszen aki sétált már eddigi eredmények biztatóak. vészeket akomolv-éskönnvűzené'

tenek az olvasóban. Hiszen sok do- rá erőnk, időnk, hogy mindent Firenze utcáin, egy idő után úgy Eddig nemigen törődtek az egy- szeket egyaránt menedzselésükre

logról kortársként számol be, írása megnézzünk, ha éppen semmi nincs érezheti, hogy a művészettörténet szerű emberek szórakoztatásával. már úiabb lehetőséé

> hiteles dokumentum, riport, mű- zárva? legnagyobbjaival is bizalmas kap- Ez sera kerülte el az OSZK figyel- Bizalommal kereshetik fel őket

termi napló, máskor viszont maga Vigasztalásképpen viszont a Pa- csolatba került. Magáénak érzi a mét, vagyis a hazai piac nem tűnik hozzák el bemutatásra jó minőségű is több évszázados távolból szem- lazzo Vecchio látogatói ezen a nyá- műveket, s úgy érzi, nincs szükség látómezejükből. kazettáikat* fotóanyagaikat hogv

léli a műveket, alkotókat, legendás, ron újra láthatták Donatello 1460- nagy szavakra. Igaza van. De ép- Nyilvánvaló, az OSZK mind a egyszerűbbé váljék a közvetítés,

mitikus elemeket vesz át másoktól, bán készült szobrát, a Judit és pen az, aki Firenzében járt, tudja hazai, mind a külföldi piacon akar Ugyanis az OSZK nemcsak névleí hogy azután krónikásból maga is a Holofernest. A restaurált mű kö- a legjobban, hogy a folyamatosság- tevékenykedni, s azt is tudja, hogy ges, hanem igazi gazdája kíván lenj történet részesévé, legendák hősévé rül a bronzöntés folyamatát szem- nak, az otthonosságnak arra az ér- a külföldön végzett eredményes te- nj a hazai zenésztársadalomnak

váljon. Életrajza olvasása közben léltető makettek; diasorozat mu- zésére milyen nagy szükségünk vékenység alapjait itthon kell meg- Éppen ezért tevékenységi köre is táolykor magunk is mintegy szem- tatta be a restaurálás folyamatát, lenne itt, a Duna-tájon is, amilyen- teremteni. Először megfelelő piac- gabb lett: feladata a továbbképzés,

tanúi lehetünk a mű megszületésé- videoműsor idézte fel Donatello nel az Arno-parti utcákon járunk. képes műsorra van szükség. A tánc- a7 érdekvédelem éc a menedzselés

j nek, vagy éppen tetten érhetjük a legjelentősebb alkotásait. zenészek részére eddig nem volt ál- menedzselés,

művészeti írót, amint esetleg tapin- A jelen és a múlt, az örök és az P. Sz. E. lami képzés, sem továbbképzés. K. I.

| — Azt hiszem, a kulturális vezetés nem vette komolyan a partner(l1 rr -t rí kapcsolatot. Papíron esetleg eleget

Meg nem született müvek nyomában i bán nem elég. Biztosítani kell a | j

szakszervezet számára a lehetőséget, hogy az állami vezetéssel, munkáltatóval szemben kellő hatékonysággal képviselje jogainkat.

— Jelenleg nincs ilyen lehetősége a szakszervezetnek?

Jó tíz éve kísérem figyelemmel, rára, művészetre. Az bizonyos, haszonhoz jutni ahelyett, hogy zetek tanácskozásán legalábbis Szerintem nincs. A kormány

hogy alakul X., a fiatal festő pálya- mondja Fabók Gyula, hogy a mű- hosszú távon remélne tőle erkölcsi, nem nyilatkozott ebben az ügyben. ter'ei sze”n,t ezffK r a a

futása. Figyelek rá, mert meggyő- vészét úgynevezett „támogatására” szellemi nyereséget? —A harmadik fájó pont — úgy aena"y t!5.kezr s. ..og a, TM p

ződésem szerint fontos dolgokról nincs szükség, hanem egyszerűen — így van, és ez megfojtja a mű- inkább pontrendszer, hiszen ha in- t-^nL^han k ieazbeszél; nemzedékének, a harmincöt arra, hogy a művészek lehetőséget véSzetet. Az illetékesekkel, a hon- nen szúrom, akkor is faj, ha onnan, az°"Dafo*. / * k °él_

—negyven év közötti generációnak kapjanak képességeik, tehetségük atyákkal, akik döntöttek, megpró- akkor ls ~ > ,a Művészétig Alappal, sagos z g y, o=y

egyik legtehetségesebb tagja. Ha érvényesítésére. Ehhez persze a báljuk megértetni, hogy mit jelent az átszervezés utam jovovel kap- ku‘uak állóságát ne a

más országban születik, ma talán művészetpolitikának legelőször el az, hogy a műtárgyat a kisipari tár- csolatos. nárt earan»ália hanem a törvény

már Mesterként tisztelnék, hiszen kell döntenie, mit is akar kezdeni a gyak közé sorolták be. Nem is be- —Minden hibaja ellenere az P ? - ‘ ■ JTMkc.7ervezetek szönemcsak tehetséges, de máris bizo- művészettel. A művészetpolitika szélve arról a zsákutcáról, amelybe Alap, a maga ot vállalatának nye- , , múltia van

nyitott: képei minden fontos, a ma- nem rendelkezik pénzzel, hogy a e döntéssel a művészetpolitika be- resegebol, mintegy lehetove tette, e„vébké . e7 az e2Vsée naav erőt

gyár művészetet bemutató kiállítá- művészet ügyét előbbrevigye — ma jutott: a hatvanas-hetvenes évek- bogy a művészét önfenntartó le- vniönöcen ha a'ta^sáo kéz- *

U

son ott vannak, a hazai és a nem- már egyre gyakrabban így hangzik ben sok szó esett közösségi művek- ^szakma6^ köz^bő"’nem deményezéseit fontosságuknak I

zetkozi kritika mar-mar elkenyez- az ellenvetés. rol, tudatformalasrol, néhány eve, tenat a szaxma a „kozosdoi nem f ^ k„,Piik t

teti, itthon is rangos kiállítóhelye- — De nem is kérünk pénzt — a minisztertanácsi rendelet óta vi- kapott szinte semmit, eltartotta kö7össéeaé szervező*

ken szerepel. vág vissza Fabók Gyula -, hanem szont csak arrói van szó, hogy a °nmagat. Az Alap - korábban TM ~ *

És mégis... pontosabban: még- azt, hogy a gazdálkodó szervek be- művészet nagyon is áru, hogy min- ,egaab^s fcépvSet36^!^ a ról, az alkotóközösségekről, pedig f

sem... E fiatal művész, akinek ne- ruházok szamara ne legyen hatra- denkl művész lehet, csak fizesse ad.°“’J<?gl ,f^da1ombkosítás1 ezek ugyancsak jelentős szerepet I

vétcsak azért nemiromle, mert nem nyos műalkotások megrendelése. meg az adót... feSaü Fcváltalán nem mee- kaptak az utóbbi években. ■■■

a személy érdekes, hanem a jelenség, Az, hogy az intézmények nem ír- _ A képzőművészek másik nagy nvuetafó how az Alap eddigi ki- —Igen, és magam is alkotótól

ma is „napról napra él, s noha a hatjak le az adojukbo a P gondját a személyi jövedelemadó adásait a’költségvetés vállalná ma- zösségi tag vagyok, a XI. kerületi

fővárosban lakik ha festeni akar, művészeti alkotásokra fór jelenti — már azoknak, akik egy- gára hiszen például a nyugdíjrend- művészekbőlszerveződöttDunapmajd száz kilométert kell utaznia összegeket, abszurd dolog. Raada- Jáltalán elérik az adóköteles jövede- f7erünk mL mint eayéb területe- Art közösség tagja. Arra törekvidéki, maga epitette műterméig. sul további huszönöt százalékos | határait. Mi a helyzet ma ezen ken dolgozóké Nem vitatjuk hogy szünk, hogy ne engedjünk minő-Mindezek ellenére az átlaghoz ké- adóval terhelik okét. A kozelmuh- TMületen? afátszervezés^szükTéges - de nem ségi igényeinkből, ne gyorsan törepest ő valószínűleg még mindig jo bán szó esett arról, hogy az afat az átszervezés szükséges ae nem kedjünk haszonra. Azt hihelyzetben van. Fabók Gyula fes- a műtárgy első „elidegemtesekor — Jelenleg kétszázezer forint szabad az ivéhifént a lehe szem, ez a járható út, de egyébként

tőművész szerint, akivel a pálya- eltörlik, nem tudjuk azonban, hogy bruttó jovedeemig harmincöt sza- is meg kell jegyeznem: a művészek

kezdőkről is szót ejtünk, a most in- ez a döntés csak a közterületre ke- zalék az adoalapunk ketto-négy- tetíen hely^tet dlet^ az ut°bb‘° általában nem merkantil szemléduló képzőművészek nehezebb kö- rülő művekre vonatkozik vagy a százezer formt kozott hatvan sza- ^b^n , ^Lülvi kormánv^faz Ietű emberek; szomorú dolog,

rülmények között dolgoznak, mint többire is. Ma ugyanis az a helyzet, zalék. Mondhatni nem szabad két- PelakEr IcJaevon sok hogy ennyit kell beszélnünk, gonaz utóbbi harminc-negyven évben hogy a művet annyiszor huszonöt százezer forint fölötti jövedelem- paptól, s eziikk°|IS Pagy° . ’ dolkodnunk az anyagiakról. Ezebármikor. Hiszen, ahogyan ő is fo- százalékos áfa terheli, ahányszor hezjutni, mert különb n 8 c7aáramolta1ták a művészetbe. ketazenergiákatazalkotómunkágalmaz, s ahogy a művészeti szak- eladják. Kíváncsi vagyok, melyik zsit ts neheze fedezh ju . ' s _a problémák nem úikeletűek tói vesszük el, s minden egyes műszervezetek tanácskozásán is szó műgyűjtő adóhivatali tisztviselő ne ha egyáltalán azt m y . P azonban hoev a szak- veI’ amely nem születik meg, egy

esett róla, ma már úgy vetődik fel vásárolna így műalkotást. a kulturális vezetés, ho^ itt k^ kteit talán az egész magyar kula kérdés, hogy bizonygatni kell, —A helyzet tehát az, hogy a kor- túráról, műtárgyról, nem pgp átalakulásokat megelőző túra lesz szegényebb.

“________________£ r

I

I

________l