Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.11.a/4)
1988-01-14
r n ' - 2 -Az átfedések miatt az általunk vizsgált kör összlétszárna megközelitőleg 1400 főre teherő. Nem kevés vitára adhat alkalmat az a kérdés, hogy vajon ez a jelentős tömeg valóban "profi művészekből" tevődik össze? Látható, hogy a kör nagyobbik része ténylegesen Alap-tag és bár a 83/82-es MT rendelet megjelenésével az Alap-tagság intézménye sokat veszített korábbi megítéléséből, a közvélemény szemében még ma is nagyjából az a hivatásos művész, aki Alap-tag /ezt igazolja a tagság iránti változatlanul növekvő érdeklődés is./ Ez a presztízs többé-kevésbé indokolt is: automatikusan csak a KSZO vesz fel tagokat, a főiskolát végzett művészeket, s azokat is rektori ajánlás alapján. A másik két szakosztályba még nehezebb bekerülni: a felvételt az Írók és a zenészek is jelentős teljesítményhez kötik. A nem Alap-tagok esetében sincs különösebb gond a tehetséggel: a Stúdiók is magas mércét állítanak a tagjelölt elé, s néha még főiskolát végzetteket is elutasítanak, ha nem ütik meg a mértéket. így azt lehet mondani, hogy mind a MA, mind a Stúdiók törekszenek rá, hogy tagjaik kvalitásos, valóban "profi" művészek legyenek. II. A HELYZET A jelenlegi szituációt - ha röviden akarnánk elintézni - a madáchi "sok az eszkimó és kevés a fóka" gondolattal lehetne jellemezni a legtalálóbban. Napjainkban művészetükből csak kevesen tudnak megélni, művészetből már jóval többen, ezek többsége azonban nem művész. Ahhoz, hogy ez a helyzet kialakulhatott természetesen sokféle tényező együttes hatására volt szükség. Lássuk ezeket sorjában: 1. A képzés Mindenekelőtt tekintsük át az irodalmi és a zenei területet, itt némileg egyszerűbb a helyzet. Iróképzés nincs hazánkban, jobbára a bölcsészkaron végzettek kerülnek irodalmi pályára, de sok eltérő tapasztalat is van, az irodalomtörténet is sok más , "szakmából" eredő nagy tehetségű irodalmárt tart számon. így az irodalom utánpótlása és a képzés között csekély mértékű az összefüggés. Zenei vonalon az utánpótlás képzése sok ellentmondástól terhes. Bizonyos szakokon túl sok tanulót képeznek, máshol túl keveset, ill. az intézmények nem arra képeznek, amire kellene és a végzettek nem azon területekre orientálódnak, ahol szükség volna rájuk. :. _________B ______ _____ | “ I II I - Ml ■■ II .1 II II I f LMJ | I (^,.1.1 I II >■ i .1-------.... ^ I
