Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1982 (HU BFL XXXV.11.a/3)

1982-10-19

- Ha egy-egy áremelés után, de enélkül is, elmennek az elvtársiak egy körzeti pártalapszervezetbe politizálni, ez sok hasznos tapasztalatot ad. Sajnos valóban sok a sértett elvtárs, bár okai nagyon különböznek, és valóban fontos feladat annak megoldás^, hogy a nyugdíjazás ne váltson ki elkeseredettséget.

_ pontos azonban különbséget tenni a sértett és a megsértődött elvtárnak között, mert a kettő nem ugyanaz. A sértettség okát komolyan meg kell vizsgálni és azt sem szabad megengedni, hogy valaki objektív okok miatt sértetté váljon. Az, hogy valaki megsértődött, ez már egyfajta magatartási normára is utal, mellyel kapcsolatban két nemrégen megtörtént példát kívánok elmondani.

A közelmúltban egy Budapesten jól ismert vállalat vezérigazgatója Írásban kérte a felmentését azért, mert öt a miniszter megsértette és 5 Így nem tud dolgozni. Egy kommunista vezető személyes sérelme alapján nem adhatja be a felmondását. A másik példa: egy nagyrabecsült, a nyugdíjkorhatárt jelentősen meghaladó vezérigazgató nyugdíjazása után személyes számlát nyújtott be volt vállalatának, mely kívánságait tartalmazza.

Ezek az igények a következők :- a vállalati üdülőben lévő lakosztálya továbbra is álljon családja rendelkezésére,- a vállalat teniszpályáját továbbra is használni kívánják /bár ő teniszezni nem tud/,- a vállalati csónakházat továbbra is rendszeresen igénybe vehesse,- az igazgatói gépkocsi továbbra is álljon rendelkezésűre,- biztosítsanak továbbra is irányitó munkát vállalaton belül,- a 60 óv feletti titkárnőjót az uj Igazgató addig alkalmazza, amíg nem kéri nyugdíjazását.

Ez a két szélsőséges példa arra jó, hogy a nyugdíjasokat sem kezelhetjük homogén közegnek, a kérdéseket mindig konkkctan kell megvizsgálni, bár mindannyiunkat arra is figyelmeztet, hogy még gondosabban kell dolgozni.

L_ ' - -1

r n- 6 -