Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.11.a/1)

1970-10-17/1

r n- 51 -A Budapesti Pártbizottság pártértekezlete és a kongresszus határozatai át fogdák segíteni az elvtáraakat a nehézségeken, és a következő időszakban sikerül talán a felfogáson változtatni# Lehet. hogy sok egyéb tényezőre i3 szükség lesz, de legjobb hu magunk fogunk neki, és elkezdjük a célkitűzések keresztülvitelét.

Más területekről szólva röviden, felvetődött a kommunisták megbecsülése, a pártfunkcióktól való huzakodás. Itt is tartózkodni^ kell mindenfajta általánosítástól» mert ma is minden pártfunkció b© van töltve és meggyőződésem, hogy Így lesz ez a Jövőben is.

Aczél elvtárs is említette, hogy a Jól végzett munkánál egy Jó szó, egy köszönöm, néha többet számit mint egyóbfajta anyagi megbecsülés. Lbbcn a tekintetben nagyon sok behoznivaló van még hatra. Időnként természetesen felvetődik, hogy a társadalmi munkát a politikai funkciót szintén anyagi szempontból vetik fel. Ham akarok rózsaszínű képet festeni, végső soron az a helyzet, hogy megvannak azok a kommunisták, akik a feladatokat ma, holnap és azután is elvégzik, akik öntudatosak, és mindig helytállónak. Be legyünk figyelmesebbek, ismerjük a tényleges munkát. Nemcsak egy boríték ad Jó érzést, a megbecsülés, a Jó szó legalább ér annyit.

Néhány apróságra kitérek még. Szabó elvtárs a körzetekkel kapcsolatos gondokat illusztrálta. Végleges megoldás csak altkor lehetséges, ha valami nagyobb építkezéshez kapcaoolódva uj párthelysé— get építhetünk. Az a véleményem, hogy ezt előbb vagy utóbb meg kell tenni, mivel előzetes becslések szerint a körzeti pártszervezetek száma növekedni fog az elkövetkezendő években.

Horváth elvtársnő válaszára visszatérve, nem lehet egyetérteni azzal, hogy a politikai Bizottság változtassa meg 1966. decemberi határozatát, ugyanis akár hogyan hézzük, a nyugdíjazás egy kicsit az élet megszakítása. A határozat meghozatalakor a párt abból az alapelvből indult ki, hogy ezt a megszakítást no tegyük teljessé, teremtsünk átmenetűt az ésszerűség határán belül és ezek a nyugdíjasok, ha akarják végezhessék tovább munkájukat. A magam részéről nem féltem a körzeti pártszervezeteket, mert Jó, tisztességes munkát végeznek, és mennek oda a párttagok. Ha adminisztratív szankciókhoz nyúlunk, akkor az ellentétes azzal, amit tulajdonképpen akarunk. Mert azt akarjuk, hogy az élet befejezése ne legyen keserves, hogy az emberek ne érezzék, hogy munkájuk befojeztével már nincs rájuk szükség. Egy régebbi üzemi gyakorlatból mondom, hogy a nyugdíjasoknak Igazolványokat adtunk ki, és ráírtuk, hogy az elvtárs a Lőrinci Fonó nyugdíjasa, Joga van bár mikor belépni az üzembe, használhatja a könyvtárat, a szociális létesítményeket, a fürdőt az éttermet. Es emlékszem rá, hogy milyen büszkén vettek elő ezek a nyugdíjasok ezt az igazolványt. En kérem az elvtársakat, tekintsenek el a Javaslat továbbításától, ügy gondolom, amig a körzetek élén olyan fiatal titkárok vannak, mint akik felszólaltak, menni fog ott is a munka.

Végezetül Rödönyi elvtára felszólalásához kapcsolódnék. A vasúttal kapcsolatos megállapításai diszkréten vitatkoztak az anyaggal.

1--------- _|