Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.11.a/1)
1970-10-17/1
- 19 -a beszámoló is érintette. Beszélni kell a hiányosságokról, mert előrehaladni csak a hibák felszámolásán és megoldásán keresztül vezet az ut. . , . ,. . Az első kérdés, amivel foglalkozni kívánok, az a szocialista vezetők politikai felelőssége. Tudott dolog, hogy minden vezető, bármilyen vállalat, vagy intézmény élén áll, legyen az párttag, vagy pártonlcivUll, a munkásosztály és annak pártja bizalmából, akaratából és támogatást révén tölti be megbízatását, ügy gondolom, vezetőink nagy része tisztában is van ezzel, azonban a mi felsőfokú tanintézetünkben évek óta más helyzet van. Intézményünk volt vezetője oeak nagyon kis mértékben érvéry esitette a pártalapszervezet iránymutatását, bírálatát, javaslatait, észrevételeit. A vezetés hibái szinte minden taggyűlésen szerepeltek. Az elhangzottakról - mivel pártonkivüli volt ez igazgató - minden esetben tájékoztattuk. Javaslatainkat áltáLában végighallgatta, lát zólag elfogadta, de többnyire minden maradt © régiben. Alapszervezetünk tagjaira igazán nem lehet azt mondani, hogy nem bíráltak, vagy a bírálat személytelen lett volna. Azt azonban igen, hogy bírálatuk a legtöbb esetben eredménytelen maradt. Több alkalommal tapasztaltuk a pártszervezet véleményének semmibe vevését a káderügyek intézésénél. Nemegyszer az oktatók munkába helyezésénél, előbbresorolásánál és jutáimazásánál egyoldalúan osak a személyi kapcsolatot vették figyelembe. Csak ritkán sikerült érvényesíteni ©zt az elvet, hogy olyan embereket kell a felsőoktatásban alkalmazni, akik a szakmai tudás mellett képesek és akarnak is kommunista szakembereket nevelni. Ennek az egyoldalú szemléletmódnak az volt az eredménye, hogy a világnézeti nevelést több oktató elkülönítette a szakmai neveléstől ős a világnézeti formálást a marxizmus tanszék kizárólagos feladatává tette. , ... , . Intézetünkben a társadalmi munkának nem volt - sőt még ma sincs - megfelelő becsülete. Sőt nemegyszer azokat, akik a közért dolgoz^ tek a hátuk mögött megmosolyogták, hiszen ezalatt az idő alatt egyes oktatók másod, vagy hermadállásben nehéz ezreket kereshettek. Jellemző volt 08 is intézetünkre, hogy többen az oktató-nevelő munkát elhanyagolva, csak a tudományos fokozat meg: zérzését hajszolták. Igaz, ennek talán az egyik inditóoka az is, hogy a főiskolákon, ©z egyetemeken az előléptetéseknél csaknem kizárólagosán a tudományos fokozatokat veszik figyelembe. Az, hogy milyen az oktató világnézete, rátermettsége, hallgatókhoz való viszonya stb. csak tlzedsorban kerül mérlegelés tárgyává, ügy gondolom ideje lenne, ha db ^vizsgálnánk a tudományos fokozatok mögött azt lo, hogy annak tulajdonosa hogyan végzi oktató-nevelő munkáját. Intézményünkben kialakult az a vélemény is, éppen talán az előbbiek alapján, hogy pártonklvülinek lenni valóban kényelmesebb, mint a tagsággal járó kötöttség. _ ... . , Ezekután már nem is lehet azon csodálkozni, hogy oriJfeszlteseink ellenére sem sikerült az utóbbi időben egyetlen fiatal oktatót sem beszervezni a pártba, bár lehet, hogy a mi módszereinkben is volt hiba. Itt némiképpen kárpótolt bennünket az, hogy a legjobb hallgatóink közül minden évben többen párttagok lettek. MI ezeket a problémákat — amiket csak vázlatosan érintettem — több Ízben elmondtuk a főhatóságnak is, sőt a pártbizottságnak is. ügy gondolom, hogy a szocialista demokratizmusnak nemcsak a vezetők kinevezésénél kell érvényesülnie, hanem szükség esetén a leghatározottabb eszközükkel kell © pártnak biztosítani a vezetés szocialista tartalmának érvényesítését is egészen a visszahívásig. \ g-- --I ______ * —_ .___________._ ___________________________________ _________________________— ....................- * r n
