Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.11.a/1)
1966-10-29
I— I- 15 -akkor nem a görög-rónai birkózás szabályai szoi-nt pC®] nyakamról, akkor hi«s vagyok a-cLk ölelni 3g325«‘:-sssars«?i .»•»*«*eiőtu "toi°ó f^*i“rt'*oE is ritka dolog. Pl4 {1Í,- t npztem me; egy munkán dol gozva, nagyon szőrmentén bánnak ol ajokble .. ügy t Í4«c — , . . ;,v 0 or'írsakolá.iban rendoletekkal, akik emberek letapos.sóban oa az i0azsaö . re hivatkozva, olyan nagyok. * demokrácia iskoláját már 2.1 éve járjuk, de azt hisze, hogy a hatalommal élesen kapcsolatban még a középiskolát sem jártuk j skolai végzettséget előbb megszerzik, mint ezt a v^^tt^e -■. ként, de bátran kell ezt építeni, mert ezzel úgy vagyunk, ho y aki túl ^ san íóglánkónt öss.orkkj. a Mont, .é£ o gf ok nyuecdton -■ v répitő lehet. Erre 1.1 '-yarorsz gon elég sok póló-. t -ehet, U-l --n. . Ismét Leninhez fordulok, mert végül ie itt kell ken-ni a _sok részlet mellett a ne, '/, egész megoldást. A következő rbviu, de rendkívül lényégé^ P- m-zust találtam, márványba kellene vésni és minden hivatal, int meny falára, de saját lelkűnkbe is odavéani. -rrol van szó, nogy « ío^uluko. Ságok önbixáia-ta én bírálata során megszervezzük a párt öze le skorü közvéleményét, a munkásosztály széleskörű közvéleményét mini eleven e*.jber erkölcsi erőt. Ahhoz még valamit hozza kellene temn^elm;uWnt, -«V -11- merni ma púnkat a viharzó életben és el nem szakadni attól sohasem u - kjunoe. kismerni magunkat a tényekből, amit kötelességünk biralo szemlelettel. ~ek megint csak Lenintől való tanácsok. Szeretnék arra a kérdésre felelni, boy miért folyamodtam b-6 esetben is Lenin-idézethez. Nem azért, hogy karót állítsak gyenge igazságom melle, azért éppenséggel nem, hogy azzal kérkedjek, hogy iro letewre ilyen olvasottságom van. Először is pályámat 1955-ben nem Íróként, hanem .pártmunkásként kezdtem éc; azóta is mint iró pártmunkásnak tartom, magam* Legfeljebb azzal a j-ity,szorit' ssal, hogy úgy próbálók dolgozni, mint egyszemélyes felderítő jar•■O , őr, vállalva azt a -kockázatot, hogy esetleg sujnt tüzérségem ram lo. mindenképpen, a pártmunkás és az iró colja valahogyan közös. Első gyakorlati politikai oktatásomat Szosziskim Novgorod szovjet őrnagytól kaptam őáxmnd községben. Két évvel ezelőtt pozitív példákat kezdtem keresenl, kik azok a szenvedélyes igazságlcoresŐk, akik minden aicadály ellenére mégis csak kitartanak igazságuk mellett és végigviszik Urcukat. kerestem olyan eseteket, amikor ezek yoztek. 4-5 ecettel kapcsolatban többezer oldal jegyzőkönyvet kellett áttanulmányoznom és beigazolódott, , hogy az aktába zárt igazság rettenetesen keserves dolog. Megdöbbentet t ^az, hogy mindig hiányzott valami ezekből az anyagokból. Jzelidek lettek, hiányzott a feéíelem és fájdalom, ami az igazságért verekedő embert vagy' ogyazerU dolgozót eltöltött. Kiutat kerestem, mert arra kellett hajlanom, hogy csomósodási pontokat találok, általános igazságot, nogy szólj igazat, betörik a fejem. Vagy csak. kivételes esetekben érvényesülhet az igazság? Láttam a vizsgálatok során, hogy nem a felülről Való beavatkozás segített ezeken az ügyeken és elvtársakon, hanem segített néha az élet, az itt-ott jelentkező kisember, aki vállalta a vieszélövéé kockázatát is az igazság érdekében. Különben nem is derülhetett volna ki, hogy az az ember üldözve keresi az igazságot, Akkor újra Lenint vettem elő, életem legmegranditöbb pillanata volt, amikor megjelent a 32. kötet és olvastam benne a szakszervezeti vitáról szóló előadói beszédét. Arról az idóról van szó, amikor a lengyel háború, a gazdasági bajok esőstől rá kényszeríti a Trockij pártra \ -_J — ^------- - ^ ^