Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártépítési Munkabizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.10.a/10)

1988-12-06

pártmunka centrumába. Közéleti munkára hangolt pártélet,nélkül nem képzelhető el a társadalmi érdek hathatós képviselete, az új kezdeményezések, jelenségek, tendenciák felismerése, konfliktusok, tartós feszültségek kezelése és feloldása, a közösségi akarat feltárása és megvalósítása, végső soron a hatékony társadalmi párbeszéd.

A jó közéleti karmester szerep többek között ideológiai felvértezettségét, vitakészséget, politikai érzékenységet, bátorságot, nagyfokú önállóságot, rugalmasságot, türelmet és a tagság alapvető kérdésekben egységét valló kiállását feltételezi. Nem áltathatjuk magunkat, hiszen szervezeteink jelentős része ma még nem rendelkezik ezekkel az előfel^ tételekkel. Legtöbb helyen még mindig várják a felülről jövő ajánlásokat, a munkatervek évről évre ismétlődő napirendeket tartalmaznak, bátortalanul foglalkoznak a helyi politika alakításával. Kevés alapszervezetnél tapasztalható az önálló kezdeményezés, a helyi viszonyokhoz idomuló politizálás. A végrehajtásban igen gyakran hiányzik az aktivitás, a pártvezetőség felkészültsége és tettn. készsége túlságosan is meghatározója az eredményeknek. Kommunista mozgalmunk nyilvánvalóan fontos szervezettsége nem egy esetben görcsös túlszabályozottsággá, igénytelen, sematizmussá, erősödő adminisztrációs hajlammá korcsosult. (Az érdemig döntéseket, alternatívákat nélkülöző határozatosdi, a "megfoghatatlan", kvázi pártmegbizatások, mechanikusan előkészített és lebonyolított taggyűlések stb.) Kevés helyen vált gyakorlattá, hogy a közösseget foglalkoztató témákról a pártcsoport bizalmiakon keresztül kérnék a tagok és a pártonkivüliek véleményét, ennek megfelelően ritkán tűznek napirendre olyan problémákat, amelyek a dolgozók körében politikai üggyé érettek.

Kevés az ösztönzés és a belső késztetés arra, hogy a környezetben jelentkező nézeteket, véleményeket rendszeresen és időben jelezzék a pártvezetőségek számára intézkedést, választ vagy éppen vitát kérve. A helyi pártélet napirendjén továbbra sem kapnak kellő helyet az olyan kérdések, mint például a párttagok erkölcsi, politikai arculata, a vezetők és a beosztottak viszonya, az egyének vagy kisebb csoportok körében jelentkező téves ideológiai, politikai nézetek bírálata, stb. Mivel nem alakult ki eléggé a pártvezetőségeknek az a készsége, hogy az ilyen kérdő sekkel önállóan és behatóan foglalkozzanak, gyakran képtelenek a mérték_ adó, a valóbaji közösségi álláspontot tükröző vélemény kiválasztására^ illetve megfogalmazására.

L - —

— i

^-— fa——fa pn - 'fa

r n- ‘3 -