Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Aktíva értekezletek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.10.a/7)
1961-07-12
r ... n 8 éves tapasztalatom alapján, melyet a kiadói területen szereztem, elmondhatom, és velem szemben is elmondhatják:, hogy kevés az emberekkel való törődés és nem jól megy a kiadókban a nevelő munka. Ezt kritikának és önkritikának: is szántam. Ha egy fiatal ember a kiadóba kerül, rövid időn belül elvésza szerkesztőségen belül és nem tudjuk magnós megmondani, hol tart ez az ember. A fiatalok nevelése a kiadó jövőjét alapozza meg, magunk vagyunk tehát felelősek azért, hogy milyen lesz az uj lektori gárda. Megemlítette Pécsi elvtárs, hogy minden vezető nevelje fel a helyettesét. Ez nagyon szépen hangzik. Szabó elvtársnak igaza van, nem mindig az lesz a vezető, akit helyettesként kinevelünk. Nem negatív értelemben, valóban sok fórumon megy keresztül, amig vezetőnek elfogadnak valakit. A vezető fórumok, pártszervek sokféle szempontból bírálják el a vezetőállásra való alkalmasságot és előfordulhat, hogy évekig helyettesként nevelünk valakit, mégsem lehet belőle vezető. Ennek ellenére valóban helyes az, hogy a vezetők helyettest neveljenek ki, ez kapcsolatos a káderutánpótlással, kádertartalékkal. Arra gondoltunk, hogy irodalmi vezető helyettesi állásokat létesítünk. Gondolom ez egy rá lépéssel közelebb visz az irodalmi vezetés stabilitásának megoldásához. Van olyan kiadónk, ahol nem lehet függetlenített irodalmi vezető helyettest alkalmazni, mert a kiadó kicsi. Ilyen esetben a helyettes egyúttal szerkesztőséget is vezet. Ezt igazgatói értekezleten meg fogják beszélni. Nagyon sokszor találkozunk olyan problémával, hogy .kiemelnek egy embert tőlünk és hónapokon keresztül nem tudjuk megoldani a helyettesítését. Ilyen veszélyek fenn fognak állni. Ezért kell gondolni helyettesítési állások szervezésére. Külön választanám a káderutánpótlás kérdését, mely döntően a fiatalokat jelenti, a kádertartalék képzésének kérdésétől. Nem kielégítő a kiválasztás ós nem megfelelő a fiatalokkal való törődés, nevelés. Megállapodtunk évekkel ezelőtt ráabban, hogy az egyetem III., IV. éves hallgatói közül ki lehet választani néhányat hallgatót, akiket foglalkoztatnak és a legmegfelelőbbeket alkalmazzák a tanulmányuk befejezése után. A kiadók más területnél kedvezőbb helyzetben vannak, mert rendelkezésükre áll az állományon kívüli béralap, melynek egy részét fel lehet használni fiatalokkal való kísérletezésre. A magam részéről nem tudom elfogadni az ösztöndíjnak általános formáját. Túlzottan elkényeztetjük a fiatalokat, szerződünk velük, hogy azután kegyeskedjenek a területre jönni. A kiadói területen az ösztöndíjnak megfelelő összeget munkával kell elérni. Az egyetemi hallgatók a korrektori munkától kezdve végig mennének^a kiadók egészén, a lektori munkáig, igy mire elvégBXkákzik tanulmányaikat, már szakemberek kerülnek ki az egyetemről. így kapjanak havi 5-6oo forintot. Az elvtársaknak meg kell találni a kapcsolatot az egyetemekkel. -Persze a Műszaki Kiadónál más a helyzet, itt szükség van néhány éves szakmai gyakorlatra. Ez állami kérdés is, van-e az államnak annyi pénze, hogy kiküldjük a mérnök gyakornokokat néhány évre üzemi gyakorlatra és, ha ott már gyakorlatot szerzett, akkor visszahozzuk a kiadóba, ahol újra hosszú idő kell, mig beletanul a munkába. i __ - j [ * ______________________________________ V... ... . . - ............. .....................................................................
