Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1972 (HU BFL XXXV.10.a/4)
1972-10-05
r “ i- 8 -Van gond a testületi és szakigazgatási szervek együttműködését illetően s nem ugy, hogy megvannak-e a szubjektív emberi együttműködés feltételei* Meg vannak általában, viszont arányaiban már ugy alakult a dolog, hogy a szakigazgatási szervek, a reform következtében a tudománypolitika irányelveinek uj céljai megvalósítása érdekében rengeteg új folyamatot kellett elindítsanak, tehát többletmunkát kellett napirendre tűzni. Ugyanakkor az 197o.március 1-i állapothoz mérve, - amely elméleti modell volt - a testületi apparátus olyan mértékig megterhelődött olyan munkákkal hogy fel lehet tenni a kérdést: mi különbség van a testületi apparátus és szakigazgatási munkák között. Semmi, léhát e tekintetben a feladatok helycseréje semmit nem változtatott. Ezt tudomásul kell venni és a konzekvenciát le kell vonni. A vezetőség miért nem vetette fel a problémákat? A népgazdaság helyzetét ismerjük a létszámnöveléssel kapcsolatban. És, ha Faluvégi elvtárs engedélyez is létszámnövelést, pld. . egy 30-as létszámot hova helyezzük el? Közismert, hogy az Akadémia Hivatalának elhelyezése rendkivül rossz, korszerűtlen, évtizedekkel elmaradott és sokági nem is tudunk áj székházat épiteni. Tehát ilyen helyzetben vagyunk mi mint pártvezetőség. Optimális esetben is ez 10-15 év kérdése. Nem könnyű megoldani, sőt még a kérdés felvetésének a rendszerében való beilleszkedése sem könnyű. Mégis funkcionál a testületi apparátus is. A tudománypolitikai irányelvek céljait, feladatait nagyon sok struktúrában lehet megoldani. De nem az a lényeg,hogy most a struktúrának szerkezeti gyengéit élezzük.Az új reformban kellene értelmes embereknek értelmes feladatokat, egy aránylag értelmes apparátussal értelemszerűen megoldani és át kell lépni a struktúra nehézségeit. Berényi elvtárs kérdezte, hogy a J. oldalon szereplő megállapításokat, az emberi megrázkódtatásokat átvészelte-e az apparátus. Ezek sok más kérdésre is némi magyarázatot adtak. ^Italában véve azt hiszem, hogy igen. A megrázkódtatás különösen az első félévben ereztette hatását. hz Akadémia hivatala - 1949-ig visszamenve - lényegében 20 éven keresztül egy adott hivatali rendszerben, hivatali közösségekben végezte munkáját. Ezek a közössegek, csöpörtök - 6-I0 es létszámmal - egyik napról a másikra szétrobbantak. Ez^ szinte kivétel néíkül mindenkinél jelentett emberi problémát: a vezetőknél épp ugy, mint a beoszt ott almái. Nálam is például, hogy nem azokkal a megszokott, megszeretett kollégákkal dolgozom, akikkel 10 éven keresztül dolgoztam. A másik, hogy felmerültek a bizalom kérdései is, különösen a hivatalt vezető garnitúrában, hogy most az állami vezetés, a felsőbb pártvezetés - KB illetékes osztályai, ugyan olyan bizalommal várja-e a szolgálatainkat, © munkánkat, vagy pedig szó lesz valamiféle őrségváltásról. Ez kb. 6-8 elvtársnál volt különösen probléma. hz a valóságban azonban nem voltolyan súlyos, mint gondoltuk. Azóta néhány esetben személyi változtatás is történt nagyon komoly, konkrét hátterekkel. L ff _ I
