Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.10.a/4)
1969-10-02
í §gl I _ 2 -| fa \ ... | A politikai hatáson kivíii gazdasági hatása is van, a gyógyítás„ gyorsasága gazdasági kérdés is. Nagyon sokan esnek ki a munkából, ha valaki nem időben kerül kórházba, ez mind kiesés, s ennek gazda sági kihatása is van. De az egyénre magára is rendkivül káros. Megítélésem szerint a népgazdaságban legfeszitettebb a lakás és a gyógykezelés. Ha ezt megtudnánk oldani akkor a lakosság politikai hangulata is megváltoznak. Orvos etika kérdése: Azt hiszem a 8.oldalon kifejtett nézet egy kissé pesszimista. A helyzet az, hogy az orvosok válogatnak a betegek között és ez nem fordítva van az a baj. A szelekciónak azonban a szerint kellene történnie, hogy milyen esetről van szó. Az egészségügyi pártszerveknek erkölcsi alapon fel kellene lépni ez ellen. Tóth elvtárs Egy néhány gondolatot az anyaghoz. FF Úgy gondolom, hogy a Minisztérium Végrehajtó Bizottsága a jelentésben az próbálta kifejezni, hogy a címben megadott vonatkozásban hogyan fejlődött a pártszervezet munkája, milyen módon próbálták a feladataikat megoldani, de ezért tükrözi azt is, hogy az útkeresés során milyen nehézségek adódtak. Mindjárt ezzel kapcsolatosan kiegészíteném: A hivatali munka pártellenőrzése az én felfogásom szerint kétoldalú dolog következménye:- egyrészt a Minisztériumi PB felelős azért^ hogy az Egészségügyi Minisztérium munkájában, tevékenységében érvényesülnek e a párt általános irányelvei. Tehát az a murika melyét végez megfelel e a ' párt általános politikájának.- A napi munka során kontrollálja az egyes tevékenységi területén folyo intézkedésnél, hogy ténylegesen hogy érvényesül ez a munka. Ennek következtében úgy gondlom, hogy ez a hivatali munka ellenőrzés leegyszerüsödrie, ha ezt az ellenőrzést a pártszervezet úgy végezné mint egy "revizori’1 munkát, utána felsorolná, jegyzőkönyvbe venné milyen hibát talált, majd határidőt szabna ki annak felszámolására. Az első időszakban amikor ezzel foglalkoztunk a pártszervezet tagságának egy része igy értelmezte a pártellenőrzést, és hogy ne igy értelmezze elég sok nevelő és meggyőző muhkát kellett saját párttagságunk között folytatni, hogy tulajdonképpen a pártellenőrzés végrehajtása attól függ, hogy az egyes munkaterületen dolgozó párttagok a saját munkályukkal hogyan mutatnak példát minden vonatkozásban. Milyen politikai nevelő munkát folytatnak, hogy helyesen érvényesítsek a párt politikáját. Ez a munka elég hosszú időt vett igénybe amig eltudtunk jutni oda, hogy párttagságunk úgy fogja fel hogy ez tartalmi kérdés és nem formai. Ehhez kapcsolódik az a bizonyos régi elvtársakkal kapcsolatos probléma. Egyes elvtársak a hivatali munka pártellenőrzés jogán úgy értelemezték ezt, hogy XY személyében a pártellenarzésre jogosult. Ezt ideológiai munkával helyre lehetett tenni. A két példa, amit Medve elvtárs elmondott, ez azért nem jellemző ma. Ellenben figyelembe véve a minisztérium munkáját, az adott területeken ilyen negatív tendenciát egy- két régi elvtárs részéről siÉggÉ találni. Le lehetne zárni azzal, hogy ez van, ez a két példa, de sajnos ez él még és újra- és újra felbolygatja a kedélyeket, és nem megfelelő politikai hangulatot is teremt. Én az érintétt elvtársakat ismerem, és nem egy alkalommal próbáltam rájuk hatni, de az Áh V ■ • -. 0.
