Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.10.a/4)
1961-03-22
f ff f) M , , t A tervező dijszabás hihetetlen mértékben növelte a tervezői dijat. A ténylegesen felszámolható tervezői dij több mint duplájára növekedett. A tervezői díjszabással és a kivite - lezési költségekkel az a helyzet, amit Kardos elvtárs emli• * tett, a tervező a dijat a kivitelezés arányában kapja. Az uj díjszabás nem ösztönöz nagyobb kivitelezésre. Mészáros elvtárs kérdésével kapcsolatban: szeretném megemlíteni, hogy a pártszervezetek munkája az utóbbi hónapokban és főleg a szeptemberi határozat alapján jobb. Az volt a benyomásunk, amit Mészáros elvtárs említett; nem lehet elmondani, hogy a munka kielégítő. Kardos elvtárs említette, hogy a Csehszlovák Köztársaságban elkészítették a tervezői díjszabást, ez csak akkor hasonlítható össze, ha a díjszabás egységes. Maros elvtársnő kérdezte, hogy helyes-e a tervező mérnökök ós a segéderők aránya: ezzel kapcsolatosan évekkel ezelőtt súlyos hibák merültek fel, ma már azonban a segéderők és a műszaki erők aránya helyes, egyes vállalatoknál, profilok - nél különbözik, de ez ma már helyesnek mondható. A tervező vállalatok kevés mérnököt vehettek fel, ez az arány ebből a ^ szempontból javult. Kovács elvtárs: Véleményem szerint a jelentés jé, az elvtársak visszaadják a kerületben lévő tervező intézetek problémáját és igyekeznek azokat megmutatni. Főprobléma a tervezés ás a típusterveknek a fokozottabb alkalmazása és a díjszabás hiányossága. Az emberekben van szakmai szeretet, de vannak olyanok is, akik szeretnek drágán tervezni. A pártszervezetek feladata, hogy a tervező intézeteknél az emberek gondolkodását megvál- ' toztassák. A jelentésben szerepel, hogy a jelenlegi tervezőnek nincsen intézkedési joga, csupán a beruházási terveken keresztül. Gergely elvtárs: tó előterjesztésben látom, hogy az elvtársak reálisan tár -ták fel azokat a problémákat, amelyek a tervező intézeteket foglalkoztatja, bár úgy látom, hogy kissé a külső problémák felé tolódott el. De elemzi a tervező vállalatokon belüli helyzetet is. Elsősorban ami a jelentésben is elég döntő szerepet kapott a tervező vállalatok munka ellátottsága és -tó ehhez kapcsolnám a fel nem dolgozott terveket is. Utólag derül ki, hogy mennyi az- a terv, amit nem használnak fel és amíg a szervezetlenség fennáll, addig ez mindig fenn fog állni. A jelentésben - bár nem tartozik szorosan ide - felve - tik a mi visszásságunkat, ami a mi népgazdaságunkban van. Bizonyos párhuzamosság van, egyszerre terveznek és egyszerre kiviteleznek, ez is hozzátartozik ahhoz, hogy rend legyen az egész területen. A másik kérdés, ami felmerült, az a díjszabás problémája, a gazdaságos tervezés kérdése. Elsősorban azt hiszem, hogy a gazdaságos tervezésnek a megszabására kell törekedni. A gazdaságos tervezés módszerei nincsenek meg. A népgazdaságnak meg kellene határozni, hogy egy bizonyos objektum /iskola, kenyérgyár, kórház stb./ mennyibe kerülhet. Erre párthatározat van, ezeket a normatívakat ki kell dolgozni. A 5~ \- 13 -\ ... . .
