Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1960 (HU BFL XXXV.10.a/4)
1960-06-29
Néhány dolgot szeretnék elmondani, ami mint probléma jelentkezik. Azzal értek egyet, amit a Farkas elvtárs kifejtett, hogy a pártszervezetek alapvető munkájává kell tenni. Nagyjából már tudatos ez, de nem találják meg a megfelelő utat hozzá. A jelentés tükrözi, hogy milyen eredményeket értünk el, de szükséges, hogy a reális alapon maradjunk a feladatok meghatározásában. Milyen igényeket lehetne támasztani a pártszervezetek elé? Elsősorban javasolom, hogy azt az oldalát erősítsük a pártszervezeteknek - és kötelességük legyen a tömegakú/tivitás kifejlesztése, Ezt még nem sikerült megoldalni. Nem szólnak bele a problémákba a dolgozók, nagy a közömbösség az építőiparban - egyébként egész végig az építőiparról fogok beszelni. A meglévő lehetőségeket nem tudják kihasználni, A pártszervezetek nem látják világosan, hogy a szocializmus építésének meggyorsitása azzal jár, hogy növekedik az életszínvonal, amely növekvő feladatokat követel meg, IBaj a termelés ellenőrzésének a kérdésében van. Vigyázni kell, hogy ne markoljunk azonban túl sokat. Eléggé sokszor volt szó arról, hogy a termelés pártellenőrzésének elsősorban társadalmi jellegűnek kell lenni. Nehezen értik meg ezt a pártszervezetek és leszűkül néhány emberre. Nem sikerült megértetni, hogy ez nem frázis, amitolyan jelszavakban hangoztatott a párt, hogy "tiéd az gyár" stb. Ezt még a munkásoknál sem sikerült megértetni, A párt társadalmi szervezet, a munkamódszer is olyan lehet, amiebbe a jellegbe beleillik,Ezért az olyan helyen, ahol van egy kis mag, de a munkájuk nincs kiszélesítve, kis eredményeket tudnak elérni. Nem eléggé céltudatos a munkájuk, A legnagyobb probléma, hogy amikor pld. a terveket ismertetjük a dolgozókkal, amikor meghatározzuk a feladatokat, ez nem eléggé alapos, mechnanikus, közömbösen hallgatják az emberek, születik néhány felajánlás, ami sokszor csak felajánlás marad. Nagyon sokszor általános a mi mozgósításunk. Pld. a termelési tanácskozásoknak az lenne az alapvető célkitűzése, hogy nagyon alaposan, konkrétan, bizonyos rétegek előtt magyarázzuk a feladatokat. Nincs eléggé apró pénzre váltva, amit a tanácskozások nyújtanak, csak megtartják és kész. Vagy a taggyűlések. Legtöbbször azt szokták mony dani, hogy termelési értekezletek ezek a taggyűlések: felsorolják a különböző nehézségeket, pedig a bajok okát kellene elmondani, az emberekről kellene szólni ezeknek a taggyűléseknek. Felvetném még, hogy kevés figyelem van forditva a szubjektiv tényezőkre. Nagy a konzervatív gondolkodás az építőiparban, A dolgozók többsége faluról jött fel, másrészt a régi szakemberek, akik vezetik a munkát. Megmutatkozik ez pld, abban, hogy lebecsülik a munkaversenyt, túlzottan kiemelik a helyi adottságokat, ami nagyon veszélyes, idegenkedés az újtól. A régi szakemberek a régi dolgokban az e rősek és ezért ragaszkodnak ehhez. Az uj dolgokról úgy vélekednek, hogy pénz kell hozzá, ami odavezet, hogy a saját lehetőségeiket sem használják ki. A pártszervezetek - bár az utóbbi időben van fejlődés - nem használják fel a munkásszállásokat arra, hogy megnyerjék az embere két. Az épitj kezések széjjel vannak és nincs erő, aki összefogja őket, viszont amikor hazamennek az emberek több-ezer ember van együtt és nagy lehetőségek vannak. Az erő szétforgácsolásának a problémája: - nem látják a pártszervezetek világosan,hogy ha a párt a szakszervezetet jól irányítja, a szakszervezet még nagyobb politikai tényező lehet, mint a párt. • ___________________I h_________________________________J i mmwmm Kettler elvtárs:__ r
