Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.10.a/4)
1959-02-11
Sebes Sándor elvtárs: egyetértek azzal, hogy ha ezt a helyi szervekre bíznánk a végső fokon összeütközésre vezetne. Van rá módja a helyi PB-is mondják a tapasztalat szerint. De vigyáznunk kell, hogy olyan szabályokat ne fektessünk le ami olyan jogokat is ad, amivel vissza is lehet rXA tekintély kérdésénél nyilvánvaló, hogy a tekintélyt nem az adja meg hogy a Szervezeti Szabályzatban milyen jogokat biztosítunk a párttitkárnak. A tekintélyt az adja meg, hogy ezekkel a jogokkal hogyan tudnak élni. A titkár személye nagyon fontos, mert nem a kerületi P.B, vesz részt a bizonyos üléseken ahol fontos kérdésekben döntenek, a minisztériumi párttitkarnak kell állást foglalni bizonyos kérdésekben a kerületi P.B. nevében és az ottani P.B. nevében is. Ha valakinek tekintélye van és a mipárttitkar tekintélyét az is növeli, hogy milyen státusztban van, de én ezt veszélyesnek látom, mert ha egy minisztériumi titkár miniszter helyettesi státuszban van, akkor esetleg fel fog vetődni hogy az üzemben igazgatói Vas^Z.Péter elvtárs: Utánanéztem hogyan néz ki más népidemokráciában ez a kérdés. A legjobban kiemelve talán Romániában van, igaz hogy ott más az r általános szervezési rendszer. Az NDK-ban inkább reprezentaViv dolgokkal Szovjetunióban általában mindenütt függetlenítettek a párttitkárok és hallatlan tekintélyük van. Ott semmilyen intézkedés nem szükséges hogy Nálunk eddig a minisztériumi párttitkár maga szerezte meg a tekintélyét és ebben felülről egyáltalán nem volt támogatva. Egyetértek azzal, hogy a minisztert ki kell ifommi az ellenőrzés alól, mert tényleg nagy ellentmondásokat valtana ki. De az egyeb hivatali szervekre ez ne vonatkozzon. Meg is lehetne határozni, hogy ez a párttitkári státusz csak ai országos jellegű hivatalokra vonatkozik. Egyébként én szeretnék a miniszter helyettesi státusz ellen érvelni. Az embereknek általában eszébe sem jut, hogy a miniszter helyetteshez bemenjenek, így véleményem szerint ezzel a státusszal mi csak az anyagi célunkat érjük el, meg kellene nézni hogy esetleg más státusz jobb volna, , pld. nem hiszem hogy a megyei titkár státusz között olyan nagy különbség >—■», volna. Szerintem az elnevezés is jobb volna úgy hogy "a miniszter politikai helyettese", ez megoldaná az elnevezést is és kérdéseket is és valahogy jobban néz ki, jobban fedi a lényeget. un azt hiszem többségében azokat az embereket kellene megtartani, akik eddig is^voltak, ne legyen az hogy két és félezer forintért jó volt, most négyezerért másikát keresünk. Ezeket az embereket ez meg is erősítené. Ezen felül fennáll az a veszély is, hogy a négyezer forintos párttitkár nem valik-e érzéketlenné az 12oo forintos tisztviselő loo forjntos problémai iránt. A határozatnak szerintem pontosan meg kell mondani azokat a követeLeményékét amiket a minisztériumi párttitkárok felé a párt támaszt. Tudomásukra kell adni, hogy most már többet várunk tőlük mint eddig. Yftaa Henrik elvtárs: Ez a kérdés a személyektől függ és megoldására közelebbi időt szeretnek mint az osziíyezetoseg választások. Ha jól oldjukmeg ezt a kérdést úgy szakmai területen mint morálisan nagy jelentőséggel bir. Az anyagi anyagi függetlenités erkölcsileg is segíti a párttitkárokat, de itt megint nagyon fontoá a személyi feltétel, mert ez más jrányban is hathat az emberekre. A határozat megfogalmazása legyen konkrétabb: a miniszternek mindenkor kötelessége kikérni a partbizottság titkárának véleményét a vezető káderek kinevezésénél - és ne csak kérje ki. pTM®*élyÍ fe}tételnél nekünk számolni kell azzal is, hogy a miniszterek re] esvenSanJr+ud^ • 1+'+' SÍT3*1 emberekre van szükség aki a miniszteregyenrangú tud lenni, ne éljj^vissza a miniszter partonkivüliségével