Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1958 (HU BFL XXXV.10.a/4)
1958-12-09
A Politikai Bizottság mikor tárgyalta a káderhelyzetet foglalkozott a kirendeltségekre bekerülőkkel, az ingadozókat vissza kell hivni, pótlásukról gondoskodni kell. nagyjából a Külker, végre is hajtotta és ezeknek az elvtársaknak a felkészítése már 30kkal jobban ment. Hozott a Politikai Bizottság olyan határozatot is, hogy a kirendeltségeken ga foglalkoztatottakat egy évig ne bolygassuk, csak azokat hívjuk vissza, akikkel probléma van. Azt hiszem, hogy a kirendeltségek káder-kérdése úgy oldódhatna meg, ahogy a Poltoizottaág azt leszögezte. Lehetőség szerint olyan garnitúrát kellene kiépíteni, akiket minden vonatkozásban lehetne cserélni - ez megoldaná a hazahívás a problémáját is. Akik a vállalatoknál rosszul dolgoztak, azok a kirendeltségeken is rosszul dolgoznak. Legyenek olyan osztályvezetőink, főosztályvezetőink, akikből kirendeltség-vezetők is lehetnek. Előfordul az is, ha egy kirendeltségvezetőből osztályvezetőt akarunk csinálni, hivatkozik arra, hogy ő kirendeltség vezető volt. Meg kell értetni, hogy a kirendeltségeken eltöltött idő nem azt jelenti, hogy hazajövetelek or kirúgunk valakit, csak azért, mert ő el akar helyezkedni. Itt van a Mliller elvtárs esete. Hazajött és mindjárt háromszobás lakást ak irt. öt évig volt külföldön és eszébe nem jutott, hogy a fizetésének egy részét itthon hagyja, hogy amikor hazajön vegyen magának egy lakást. Ez jellemző a felfogására. Jz azt jelenti, hogy nem foglalkozunk elég jól ezekkel az emberekkel. Nem tudatosítjuk, hogy mit jelent az, hogy ő ilyen anyagi lehetőségekhez jutott. Ezzel kapcsolatban merült fel Tóth Lajos esete is. Szerintem a határozat nem erős. Ha C3ak azt veszem alapul, hogy 1956.ÉKKKMfeinc novembert 7-én nem ment el a szovjet fogadásra, már ez önmag''bán foglalja azt, hogy ne legyen a párt tagja. Es Tóth Lajos nem ment el a logadás— ra, azt hiszem ez az egy tény is.elég. Meg kell mondani a káder-kérdéssel kapcsolatban, hogy a Külkereskedelmi Minisztérium személyzeti és szakmai főosztályának sokszor figyelembe kell venni olyan szempontokat is, ami a szakmai képzettség rovására lehet. Belügyi és egyéb kérések vannak - figyelembe kell venni. Ezeknek az elvtársaknak meg kell magyarázni, hogy úgy kell előkészíteni hogy a követelményeknek megfeleljenek. Van még egy kérdés, a külkereskedelmi vállalatoknál elvtelen szemlelet az. hogy a külföldi kiküldetést szinte kitüntetésnek veszik. Sokszor előfordul, hogy a párttitkár bemegy az igazgatóhoz es azt mondja, ho V itt ián ea Ü* elviére.miért nem küldi tek ki külföldre, és kikuldik anélkül, hogy valamit is csinálna. Nem tekintik alapvető feladatnak a kiutaztatást. A külkereskedelemben végzett munka nem kitüntetés, hanem komoly szakmai feladat. Ezt meg kell értetni a párttitkár társakkal, vannak aztán, ahol a párttitkár elvtarsak is szeretnek u az- , ni. Anyagiassággal kapcsolatos probléma: bizony keveset foglalkozunk ezaeí a kérdéesel. £ azért. mirt mindenkit érhet telezőt, mindenki utazhat, miért én mondjam meg. Ennek rendkívül rossz hatása van. A választások alatt a sejtekben dolgoztunk a területen. Van néhány ember, aki külkereskedelmi utazó is, alig megy Külföldre,mi mindent hoz haza. Ez aztán úgy jelentkezik, hogy milyen jó lehet kulíoluon, Rogy le hét vásárolni. Egy bérház, körzet komoly területet ölel fel 6b usy terjed el, hogy milyen jó lehet nyugaton, hogy így lehet vásárolni. Arról is érdemes lenne szólni - ha nem is vállalaton bellii - a Kül a cimü folyóiratban egy ilyen cikket irni és kialakítani egy Ez ugyan nem általános, de jellemző. ■ : • s; _ , . ' • í L M __ \ .............................- 6 - I fi »! '( I
