Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1977 (HU BFL XXXV.10.a/3)
1977-01-11
/ /.téréin-V-rév ytóvréf; jróVréréréré! 'LlCiX'aC/.üil: ■■■;..■/l.v. ró/ró.ró ró4'-’ rró.ró1 '-tóró ró /-rá. ró ró ró tóra/-. '■ ■,.■■■,' r,-\'rY:y)/;jy//’ r I -5- 1 Budaházi Antal elvtárs a 31.sz. Épitőipari Vállalat-tői, az V. 'k'erüie t i' Pár tb i'z'o tt's ág VB. tagja. Pár szóval szeretnék az építőiparról beszélni. Örömmel vettem tudomásul, hogy a beszámoló pozitiven értékelte az épitőipar 1976. évi munkáját. Ez nagy eredmény, mert,eddig mindig hátul kullogtunk. Ha az 1977. évi feladatokat nézzük az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumhoz tartozó vállalatoknak 1977-ben 6,5 %-os termelés növekedést kell elérniük, ez 15%-os felfutást eredményez a bázis évhez viszonyitva, ezt csak a szervezés fokozásával, a munkaidő jobb kihasználásával szakmunkásaink továbbképzésével,tudjuk elérni. Uj munkavállalók felvételéé nincs lehetőség, ezért előtérbe kell helyezni a szakmunkások kvalifikáltságának növelését. Kellemetlen példa Kazinbarcika térségéből a következő, mely 1976-ban történt: Kazincbarcika térségében komoly feladataink voltak, melyhez a ^Honvédségtől 6oo fő honvédet laptünk segítségül, a Honvédség, de elsősorban nekünk is probléma volt azonban, hogy azok a feladat elvégzésére alkalmatlanok voltak /nagyrészben/ és igy nem tudtuk a célkitűzéseket teljesíteni. Ez azért történhetett meg, mert nagyon alacsonyfoku képzettséggel rendelkeztek. U^y a Honvédségnek, mint nekünk is komoly feladatot jelentett továbbképzésük, hogy leszerelésük után a népgazdaság területén megfelelően tudjanak elhelyezkedni. fa Másik lényeges szempont a műszaki gárda fejlesztése. Az a tapasztalatunk, hogy a fiatal diplomások részére nem vonzó a kivitelezői terület, ugyanis nem igen jelentkeznek vállalatunknál felvételre. A fővárosi építkezések nehézségeivel kapcsolatban összehasonlítást szeretnék tenni Varsó ujjápitésével, mely a II. Világháború után történt. Itt rövid idő alatt nagyon komoly eredményeket értek el, mivel megbecsülték az épitőipari dolgozókat és ezenkívül kiemelt fővárosi pótlékot adtak nekik. Budapestül fővárosi pótlék jelenleg nincs, pedig itt is figyelembe kell venni a nehézségeket, itt is tulnyomórlszt vidéki épitőipari munkások dolgoznak és ezeket valahogy érdekeltté kellene tenni abban, hogy Budapestre jöjjenek dolgozni, pl. munkásszállók építésével, korszerüsitésével, munkáslakásépitési akció szervezésével és kiemelt munkabérrel. A követelmények teljesítése nagyarányú gépesítést igényel. Géepket azonban anyagi lehetős geink ellenére sem áll módunkban vásárolni, mert nincsenek, szükséges volna, hogy az ÉVM és a Kormány ezen a téren bizonyos rendelkezéseket hozna, hogy legalább anyagi lehetőségeink erejéig gépeket vásárolni tudjunk. Magyarországon lo házgyár épült fel, ebből 4 Budapesten működik. Erőmüvek, kombinátok és sok-sok lakás épült fel a házgyári elemekből és az épitőipari munkások áldozatkész munkája nyomán. Ezek a munkások a társadalomtól több megbecsülést érdemelnének és ne csak kabarétréfák alanyai legyenek. A munkáslakáspitési akció területén is előbbre kellene lépni. Sajnálatos, feogy ennek az akciónak még nincs hivatalos szerve, továbbá nagymértékben hátráltatja ennek az akciónak a lebonyolítását az is, hogy erre a célra a Tanács nem tud telket biztosítani. A Kormány által kiemelet munkák anyagellátásában előrelépés történt. Sajnálatos azonban, hogy a nagyberuházások pártirányitása nem teljes mértékben megoldott. A járási pártbizottságok nagy többségükben nem foglalkoznak^eléggé a politikai képzéssel, igy az nem kielégitő. Merényi elvtársnö is említette az épitőipar nehézségeit.Ha biztosítani tudnánk a megfelelő feltételeket, a folyamatos anyagellátást, a szállítást, az épitési területek étadását a magyar munkás is legalább anynyit, de talán többet is tudna termelni, mint bármely más ország építő munkása. Ha a gazdasági feltételek párosulnak a jó politikái munkával akkor az együtt fejtik ki pozitiv hatásukat.. 1 ■ r
