Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.10.a/3)
1969-10-31
Utal arra a megjegyzésre, hogy igen magas a külker vállalatok nyeresége. Kétségtelen igy van, megpróbálja a maximálisát kihasználni Sciját érdekében# Ezeknek n vnlEnletoknek s, vezetői e lég— ^ nagyobb becsben vannak, és bizony nagyon nehéz velük szot-erteni. Ebben a pártszervezetnek igen nagy szerepének kellene lenni, de sok esetben a pártszervezet önmagában gyenge ehhez. Gondolom, a kerülettől annak a gondolkodásnak kellene kiindulni, hogy ez®ie egyszerűen a pártszervezet feladata legyen, hanem az egesz parc — tagságnak. Ha csak a pártszervezet lép fel, Jdooss és áz igazgató, a dolgozók jó része ezt nem támogatja, akkor a pártszervezet furcsa helyzetbe kerül. Végül még egy ellentét, amely különböző minisztériumok között alakul ki. Eles, személyi ellentétig menő össze-iitközések, melyet egyszerűen nem lehet megérteni. Azt hiszen®, hogy a pártszervezeteknek ebben a kérdésben is tiszta vizet kellene öntenie a pohárba. S amig ezek az ellentétek nem szűnnek meg, addig hiába beszélühk, hisz igy csak vizet prédikálunk és bort iszunk. Az ellentéteket figyelemmel kell kisérni, és ugy kell kezelni őket, hogy végső soron a ta fejlődés irányába hasson. r-© Kovács István elvtárs E>-ayet értek Hegedűs elvtárs megfogalmazásával, hogy ez egy probléma koré az érdekeltségnek. Az uj gazdasági mechanizmus fő célkitűzése az, hogy tegyen kísérletet arra, hogy ezt hozza összhangba, hogy olyan szabályozókat teremtsen, hogy ezek egyirányba hassanak. De' számítunk, arra is, hogy a népgazdaság cél-érdekében nemhogy megengedheti, hanem támogathat egy érdekellentétet. Rámutat arra is, hogy nem volna szerencsés ezt az anyagi erdekeltseg teruletere leszűkíteni. Pl. a megmaradás elve, a megszokott gyártmány gyártása, itt van érdek a kollektíva és a népgazdaság között. Van önállósági érdek is, ezzel számos esetben találkozunk. Vagyis, ma igen sokat foglalkoztató probléma a teljes foglalkoztatottság, most amikor az OT kísérletet tesz a negyedik ötéves terv megállapitsaira, a foglalkoztatottság probléma-köre nem egy- egy vállalat közvetlen^ eladata, gyakori tapasztalata, hogy ez már egy érdek különbséget szül, mely fe sok ellenvéleménnyel is találkozik. Tulajdonképpen az érdekeknek és az érdek ellentéteknek egy változatos gyakorlatával állunk szembe, és itt a legfontosabbnak'azt tartom, hogy a politikai munkánkba történjen utalás, hogy erősítsük azokat a tendenciákat, amelyek a magasabbrendü érdeket, a népgazdaság érdeket segitik ölő. A KGM strukturális átalakítása olyan helyzetet hoz, hogy megszűnik az egyetértés a vállalatok és a makró-gazdaság között. Ezt szoktuk mondani, hogy most az érdekellentétek súlypontja a minisztérium és a vállalatok kapcsolatáról átolódott a vállalati közép- és saját termelőrészlegükre. Ebben van igazság, mert a tervfelfutás magával hozta, hogy megváltozott a viszony a vállalat és a makro-gazdaság között. Ezt az áttolódott érdekkülönbséget mi sokat tapasztaljuk, ez ténylegesen meg is erősödött, még is az a vélemén , hogy számitatnunk kell arra, hogy a minisztérium és a vállalatok viszonyában is b® lesz egy bizonyos érdekkülönbség, és ez az amit politikai munkával kell leküzdeni. Ennek a megoldásnak az érdekében szükséges, hogy a kérdést sajtó, rádió, TV többet tárgyalja. Beszélt még a nyereségrészesedés elvéről, megemlíti, hogy nem volt szerencsés a műszakiak prémiumát betenni a nyereségrész: sedésbe. De éppen ilyen szerencsétlennek látja a rádión és TV-n keresztül ennek a kérdésnek a túlhajtását. í ! • , 1
